Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
ine lehet az a víz is, amelyet a nyílvessző „fakasztott” a vizes karakterű hidrogénből. A „hidro”, szóösszetételek előtagjaként a vele összetett fogalmak vízzel való kapcsolatát jelöli. Felfogható a fentiek értelmében a „cseberszám jégideg víz” az új Fekete király életvizének is. A Fekete király öntözése egyet jelent az „újszülött” megfürdetésével, de gondolhatunk a vízzel való megkeresztelésre is, amelynek során a „új király” a Fekete névvel ruháztatik fel. A telihold (új Fehér király) „vizek feletti” uralmáról, és a szülésekre-születésekre gyakorolt hatásáról már többször tettünk említést. De a víz nemcsak a kezdetnek és az életnek a vize, betölthető a végnek, a halálnak a „tölcséreibe” is. Nem véletlen, hogy akinek „lejár az ideje”, meghal, azt a halottmosók mossák le (és nem fel). Lehet, hogy meghalt a Fekete király? Lehet, hogy az új, fiatal Fehér király Holddá-holttá tette, rituálisan meggyilkolta a régit, az öreget? Meghalt a király, éljen a király - mondhatnánk az utolsó szó jogán: „Beteljesedett!” Az „írás”, az álom, a mese valóra vált, megtörtént a fiún, vele együtt rajtunk is; a mesének vége, aludhatunk jól, álmodhatunk szépeket. Mégsem mondhatjuk, hogy eddig volt, mese volt, hiszen nemcsak a fény és a világosság születhet és születik is újjá, de a sötétség, a Fekete királyok is minden jel szerint meghalnak és újjászületnek. A mesének nincs vége, nem alszunk jól, nem álmodunk szépeket, nem értjük, amit álmodunk, nem merjük érteni, megakadunk a mesében, nem megy a mesemondás sem, nincs a Fekete király, a Fehér sem, illetve mintha egygyel több királlyal kellene számolnunk, de csak egyetlen (N)apunk van, meg Holdból is csak egy van, meg egy f(F)öld... Mintha a mesénkben megváltozott volna valami, hiszen látszólag eggyel több a király: van ugyebár egy öreg Fehér király (aki már nem fekete), van aztán egy ifjú Fehér király, aki ez idő szerint szintén nem fekete, és van egy ún. Fekete király, aki továbbra is küldözgeti a leveleket, meg kíváncsi az ifjú Fehér királyra, látni akarja azt stb. A mese nem csak mesél, viszi a történet fonalát, de a megfelelő helyen és időben olyan csavarokat ír le, olyan gubancot formál, olyan csomót, csokrot, csakrát, csókot teremt önmagából, hogy megkérdőjelezi mindazt, amit eddig tudni véltünk, és arra késztet bennünket, hogy a csomót kibogozván átértékeljük mindazt, ami látszat, hogy a láthatatlannal szembesüljünk. Túl kell tehát lennünk azon a félelmen, amely mostanság az idős Fehér királyunkat búvasztja, hogy ti. „kifogy a vejéből”. Az eddigi ellenségek (öreg-fiatal, Fekete-Fehér, apa-fiú, úrszolga stb.) immár szövetségesekké lettek. Az ifjú Fehér király már 42
