Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
gyengülésére utal, az a „bú-baj”, amely minden étvágyát elvette. Hiába főzte a szakács a drága ételeket, nem kellett neki egy falás sem. Nem véletlen, hogy a feladványnak ezúttal is vannak táplálkozással kapcsolatos elemei. Ezúttal nem a növények (pálca), nem is az állatok (csikók) anyag- és energiaháztartása a tét, most magának az embernek, sőt egyenesen a királynak a táplálkozási szokásai kerülnek terítékre, és nem véletlenül. A három főszereplős mese két „égi megel e venit őj ének”, a Holdnak (fiú) és a Földnek (királylány), mint korábban említettük, nincs saját fénye - azt a Naptól kapják mindketten. A földi élet valamennyi szintjét átalakult Nap-energia táplálja, ez az éltető erő áramlik a tápláléklánc növényi és állati (emberi) fajain, egyedein, amióta egyáltalán élet van a bolygónkon. De nem csak a szerves élet, az ún. civilizáció sem lehetne az, ami, ha az ember által alkotott szerkezeteket, gépeket is nem ugyanez az „őserő” működtetné. Gondoljunk pl. a fatüzelésű kályhákra, a széntüzelésű gőzmozdonyra, a robbanómotorok (járművek) benzinéhségére, a maghasadás vagy magfúzió erőműveire, az atomreaktorokra, vagy legújabban az ún. Nagy Hadronütköztetőre. A Föld is, a Hold is a Nap sugarait, fényét vetíti vissza (a Föld nyolcszor olyan erősen, mint a Hold). De mit eszik a Nap? A mese sok alapkérdése közül most éppen az foglalkoztat bennünket, hogy mit eszik a Fehér király? Azt természetesen, amit a szakácsa főz neki, illetve jelenleg azt nem eszi, hiába a sok jó falat. De ki vajon ez a szakács, és mi fő a konyában? A tudomány jelenlegi állása szerint a Nap egy gigantikus méretű, forgó, végtelenül forró gázgömb, egy hatalmas nukleáris katlan, amelyben a hidrogén héliummá alakul. Ennél az átalakulási folyamatnál óriási mennyiségű energia szabadul fel immár 5 milliárd éve, és előreláthatólag még ennyi időre való tüzelőanyagid szolgáló hidrogén található a Nap tartományában. A Fehér király (a Nap fehér színű fénye is ennek a bizonyos átalakulásnak, magfúziónak a következménye, amelynek során csillagunk központjában a könnyű atommagok egyesülnek nagyobb atommagokkal) tehát éppen „kenyere javát” eszi... A mese jelen szakaszában azon rágódik ugyan, hogy egyen, vagy ne egyen, legyen, vagy ne legyen, mégis, ahogy mondani szokás, eszi magát, illetve a szó szoros értelmében magát eszi, s ebben a maga-evésben egyidejűleg a Földet és a Holdat is eteti fényével, hőjével. A király szakácsa, aki egyben szakács-király is, nemcsak a Fehér királynak főz, de nekünk is kotyvaszt valamit a „fúziós katlanban”. Talán magát a mesét 37
