Hagymás István - Pápes Éva: Az álomlátó fiú. Mese és mesefejtés felnőtteknek (Pilisvörösvár, 2013)
Hagymás István: Holdkörök - Az álomlátó fiú című székely népmese olvasata
De kanyarodjunk vissza a Fehér királyhoz, akinek szintén kudarcba fulladt „álomfejtési kísérlete”. Bizonyos szempontból a fiú mindhárom kérdezőjének - jó gazda, fővadász, Fehér király - választ adott arra a kérdésre, hogy mit álmodott, ti. a rajta megtörténő beteljesedést, más kérdés, hogy értik-e a szót, és hogy mi értünk-e a szóból. Különbséget kell ugyanis tennünk álomfejtés és az álom elmondása között. Az előbbire a fiú, még ha akarna se volna alkalmas, hiszen fiatalságánál fogva, éretlenségéből fakadóan nem értheti pontosan az álomképek üzenetét. Azt viszont tudhatja - érezheti, hogy egy napon be fog rajta teljesedni, és erről beszél is. A mesében, és legtöbbször a valóságban is az álom akkor fejtődik meg igazán, amikor beteljesül. A jó gazdához és a fő vadászhoz képest a Fehér király a legtehetősebb, és egyben a legtehetetlenebb is. Neki van a legtöbb vesztenivalója, ezért is büntet a legkeményebben: mint a „legfehérebb erő”, vetélytársát a legsötétebblegfeketébb börtönbe veti, ahonnan nincs visszaút, hiszen a börtönkulcs messze elhajíttatik. Nézzünk most egy kicsit körül ebben a bizonyos tömlöcben, keressük meg mi is a kulcsát... Attól mese a mese, hogy semmi sem az, és csak az, aminek látszik, lehet valami más is; a sötét tömlöc pl. lehet egyszerre anyaméh is, amely ha elérkezik az idő, kihordja „Hold-magzatát”. Mesehősünk ezek szerint nemcsak egy szegényfiú, aki elindul hetedhét ország ellen, égi vándor, Hold-vitéz, aki a csillagok útját-útjait járja, és a Szűzből elindulván az Ikrekben „köt ki” kereken kilenc „Holdnapig” tartó jártában-keltében, de mindezek mellett megeleveníthet emberi magzatot is. Tekintettel arra, hogy kilenc hónapig tart a megtermékenyített pete, ill. az ebből kifejlődő emberi magzat anyaméhbeli fejlődése a szülésig, az analógiás gondolkodás, de a mese logikája is megengedi, hogy hősünk gyermekből (a legkisebb fiúból) való nádszál legénnyé serdülését egy anyaméhben lezajló magzati érésként fogjuk fel. Ebből a nézőpontból a foganás színhelye a Szűz téridő-egysége, a megtermékenyített petesejtet pedig a hamuba’ sült pogácsa testesíti meg. Az anyaméh ebben a felfogásban nem más, mint magának az állatövnek a köre, amely a kilencedik állomáson, az Ikrekben sötét börtönné „zsugorodik”. A „méh börtönét” egyre inkább kitöltő, növekedésben lévő magzat Hold-vitéz számára a sötét cella egyre szűkebbé válik, s mire egésszé kerekedik, el is fogja hagyni a tömlöc mélyét a megfelelő külső és belső erők hatására. A Hold - magzat analógia talán abból a szempontból is helytálló, hogy mindketten sötétben utaznak, de köztudott az is, hogy (mások mellett) a 30
