Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Szövegáttűnések és hagyományértelmezések

A fenti példákban a kétnyelvű közlő és az egynyelvű befogadó között valamiféle komikus közjáték zajlik le és éleződik ki a nyelvi kommunikáció során, ugyanis, a kontaktusjelenségek, a nyelvjárásiasság miatt bizonyos maximákat megsértettünk (persze nem szándékosan). Ezekben az esetekben az aktív kétnyelvűség kritériuma érvényesül: a nyelvi kódok különbözősége, az egyik kódról a másikra való szituációdeterminált átváltás a kommunikáció folyamán nem történt meg, mert a szlovenizmusoknak és a nyelvjárási kifejezéseknek akkora a hatása, hogy észre sem vesszük, mennyire „érthetedenek” vagyunk. Érdekes, hogy egyes megnyilatkozások mit implikálnak, mit sugallnak, vagy a bennünket hallgató fél mit ért ezeken (a magyarországi semmit vagy keveset, esedeg találgatja, mit is akarunk néha). A tudáskeretek általában konvencionális természetűek, s így meghatározzák, hogy egy bizonyos kultúrában mi a jellemző vagy tipikus. A mi feladatunk pedig az, hogy birtokában legyünk ezeknek a tudáskereteknek, A pragmatikai tényezők mindig befolyással vannak arra, hogy a rendelkezésre álló lehetőségeink közül melyik nyelvváltozatot preferáljuk, és mely szavakat választjuk.

Kontaktushelyzetben a legszámottevőbb a másodnyelv hatása, ami több formában is megnyilvánulhat (direkt kölcsönzés, hibrid kölcsönzés, jelentéskölcsönzés, tükörszóalkotás). Számtalanszor elhangzik, hogy amit mondunk, az magyartalan. Ezt a magyartalanságot talán az indirekt kölcsönzések (tükörszavak, tükörkifejezések vagy jelentésbővülések) mutatják a legjobban, és ebből rengeteg van. Ennek okai: a terminus technikusokat főleg szlovénul sajátítjuk el, és természetes, hogy szó szerint fordítjuk le őket, mert kevésbé ismerjük a magyar változatát, vagy így egyszerűen könnyebb. En nem igénytelenségnek tekintem ezt, hanem a könnyebb megoldás titkaként. Általában mi emberek olyanok vagyunk, hogy ha választani kell, akkor a könnyebbik utat választjuk. A

84