Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Montázsok és fragmentumok

esszéit és elbeszéléseit egybefoglaló kötete Amerikában, melynek bemutatóján is ott volt. Időről időre éles politikai kérdésekben is megszólal. Fontos-e az írónakpolitikailag angazsálódnia?

Nem fontos, de ha a civil személyt nem tudja vagy nem akarja elválasztani magában a hivatásától, akkor megteheti.

A Fabula fesztiválra a Saját halál című kis remekműve jelent meg. Ebben valaki „elmeséli” az infarktusának történetét, és ez a valaki minden kétséget kizáróan maga az író. On szerint hogyan választható el ebben az önéletrajzi-hiteles a fiktív-textuálistól? Ki üzen itt: a lélek vagy a test, vagy e kettő elválaszthatatlan'?

Szerintem ebben a kérdésben is a szeretkezés tapasztalata a mérvadó. Az ember akkor van leginkább otthon a testében, amikor annyira átadja magát a másiknak, hogy önállóan már nem érzékeli. El tudom ugyan a fiktívet a dokumentatívtól választani, mert az írás nem olyan intenzív, mint a szeretkezés, de mindkettőnek én adok formát, s akkor minek kéne a kettőt elválasztanom.

írás közben gondol-e a (külföldi) olvasóra?

Tudom, hogy van olvasó. De írás közben nem ismeretlen emberekre, hanem ismerős emberekre gondolok, s abból a feltételezésből indulok ki, hogy ezek megszólalásig hasonlítanak az ismeretlenekre.

246