Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

Ha szem előtt tartjuk azt a tézist, miszerint az irodalom mindig az Egészről szól, akkor Ivana Sajko horvát írónő, drámaíró, dramaturg, valamint színikritikus Rio bar című műve zseniálisan öleli át ezt az Egészet. Három erős, ugyanakkor törékeny nő drámai monológja adja azt a stilisztikai játékteret, amelyben uralomra tör a bánat, a feszültség, a szenvedés és a csalódottság. A női test hangjai a legkülönbözőbb szituációkban szenvednek el ütéseket, fájdalmakat, vérzéseket; élnek meg kiszolgáltatottságot, félelmeket; elviselik testiségüknek, intimszférájuknak, jövőbe vetett hitüknek, valamint annak az energiának az elvesztését, amelyen ez a lűt nyugodott.

Ivana Sajko polifonikus szövegének mellékhangjai erősen sejtetik velünk a horvát tranzíciós miliő kaotikus világát a xenofóbiától kezdve egészen a maffiózós öldöklésekig. A töredékek emocionális telítettségét a szerző három parallel, textuálisan teljesen eltérő narratív szálon futó különféle nyelvi regiszter megszólaltatásában éri tetten. Struktúrájában és tematikájában e textuális halmaz az ellenállás és a szubverzió kifejezése. A narratív alaphang ideje a Balkán-háború horvát változata. A szubjektív főszöveg a Feljegyzések a háborúról címet viselő mellékletként aposztrofált paratextus interakciójában éri el Ivana Sajko művészi artikulációjának csúcspontját.

Éppen ennek a dokumentumanyagnak a felhasználása tanúskodik a történelem (háború) igaz voltáról, így az írói képzelet minden öltését valós részletek igazolják Sajko művi világa egy politikai, történelmi világra vonatkozik: ember (nő), világ, politika, történelem, a világ mennyei harmóniája romba dől. Ivana Sajko fragmentumai

Bravúr és virtuozitás

(Ivana Sajko: Rio bar)

207