Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

kezdőbetűkkel vagy elérhetetlen referenciákkal kódolja írását. A levél tartalma így szerzőjének pozíciójától függ, a címzett olvasóéval együtt, és végül annak elkerülheteden lehetőségétől, hogy valaki hívadanul bekerül ebbe az intim térbe.” (32.) Richard élettörténetének új kezdetét az jelenti, amikor megtudja, édesapja nem Heinrich Richter német katonatiszt, aki a háború végén a történtek terhe miatt öngyilkos lett, hanem egy bizonyos Jakob Schneider, szarajevói zsidó. Megrendíti, majd önhasadást idéz elő benne a „múlt, mely soha nem volt jelen.”1 Olyan valóság tárul fel a főszereplő előtt, amely teljességgel meglepi. A Prológussal kezdődő és Epilógussal záró szövegtérben a főszereplő sorsa a görög tragédiák dramaturgiai megoldásai szerint kezd működni: az ember a szépségre és az igazságosságra vágyik, de a sors porba tipoija.

Az Illés próféta széke két ős-szövegre, az Oidipusz királyt a és az Odüsszeiáta vezethető vissza, e két antik mű határozza meg a regénybeli hős alakját is. Stiks a névadással, nyelvi játékaival, keserű iróniájával is érzékelteti, mennyire nem uralja a főszereplő saját sorsát. A kérdés - ki itt a bíró (Richter) és ki szabja (Schneider mint szabó) az élet kanyarulatait - eldöntetett. Richter egész életében bíráskodott, ítélkezett mások, még szülei felett is, akik náci szimpatizánsok voltak, így közvetve kapcsolódtak a holokauszthoz. Könyveiben elítélt minden rendszert, és mint aki élete delelőjén igazságtalan tetteivel maga hozza mozgásba a sors kerekét, mintegy korábbi énjének ellenhatásként, arra a belátásra jut, hogy ítéletei mind hiábavalóak voltak, hiszen már nem az üldözők, hanem az üldözöttek sorába tartozik. Richard élettörténetében új értelem merül fel, ami arra készteti, hogy megkeresse biológiai édesapját. Bécsben aláírja a szarajevói tudósításról és az egykori Jugoszlávia területén zajló események kommentálásáról szóló szerződést.

1 TENGELYI László: Élettörténet és sorsesemény. Budapest: Atlantisz Kiadó, 1998,199.

188