Rudaš Jutka: Kulturális intarziák (Pilisvörösvár, 2012)

Irodalmi kettőstükrök és mikrokozmoszok

JVIurgle... magánlakok kerttel és kutyákkal a kerítés mögött. Valahol itt a köztársasági elnök háza is, emlékezett Viktor, van a köztársasági elnöknek kutyája? A miniszterelnöknek van, azt tudta Viktor, hisz a híres Artúr nyerte a legutóbbi parlamenti választást. Mennyit fizetne a miniszterelnök Artúrért, ha ellopnák?”

Eddigi életének ezek a legnyomorultabb órái. Erődensége okán képtelen ellentmondani a nőnek, az iszonyat azonban így is hatalmába keríti. Kétely támad benne, hogy valami egészen abszurd dolgot él át, valami sorsszerűt, határon mozgót, patologikusát. Miután tudomást szerez Elijának az öccsével folytatott perverz szexuális kapcsolatáról, rádöbben, hogy ő csupán a „háromszög harmadik része”. ,Mintha mindhárman egy közös idegrendszerbe lennének bekapcsolva, valami áramlik közöttük, bár az irány nem világos, a cél még kevésbé, a szögek hierarchiája sem, ha van ilyen; a célról így álmodni sem érdemes. Az érzés, hogy a nyakáig össze van bogozódva. Újabb gyomorgörcse kimozdította helyzetéből”.

Viktor számtalanszor megbotlik a táncban. „A gond csak az volt, hogy bármibe is kezdett Elijával, mindig a nő jött ki elégedetten és mosolyogva a párbajból. Egyre erősebben, egyre biztosabb mosollyal, egyre szebben, igen, egyre inkább nőként.” Viktor visszatáncol Anitához és nagypolgári köréhez.

Ez a rész leginkább a politikai példázatosság, az új demokratikus világban bekövetkező hatalmi és egyéb váltás természetrajza. A nagyapa születésnapját ünneplő családi pikniken jelennek meg — Anita nagybátyjai képében — a példázat figurái: Hieronim Stremšek professzor, az ország egyik legkiemelkedőbb akadémikusa, akiről „az előadótermek minden sármja és könnyedsége elpárolgott, egy csontváz feküdt a színen”, Vladimir Stremšek, a pszichotikus expartizán, a morálisan és fiziológiailag is feddhetetlen kommunista

184