Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)
Egyetemes homály
— Próbálj meg aludni! Fölé hajolt, és óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon kedvességével a szenvedő fiúnak, megcsókolta a homlokát. — Na, aludj te is! — mondta gondolatban magának is. Mondani sokkal könnyebb volt, mint álomba merülni. Kínszenvedés. Ez a szó írja le legpontosabban Ádám elkövetkező álmatag óráit. Ha összeszedte erejét, olyankor érezte, hogy megkapaszkodott valamiben. Aztán visszazuhant a kábulat mélyébe. Amikor már úgy vélte, itt a vég, nem bírja tovább, egy kellemes rózsaillat járta át a szobát. Olyan ismerős volt. Ezt érezte, amikor először találkozott kedvesével. Amikor Éva felébredt, és nem látta az ágyban szerelmét, megijedt, és a konyhába szaladt. A felkelő nap rávilágított a fiúra, aki ott állt az ablak előtt sebekkel, kötésekkel a testén, mégis ereje teljében. A leányhűség, lovagi elszántság, borogatások, rózsaillat. Milyen apró dolgok és mégis mennyire fontosak... EGYETEMES HOMÁLY Az első hétvége volt a vadonban. Peti és én elmentünk szórakozni. Szokásunkhoz híven sokat ittunk. Ha még nem jártál a városban, akkor tudnod, kell, hogy ez körülbelül a fű fővárosa Magyarországon. Nem viccelek, anynyian füveztek, hogyha egy nagyobbat szippantottál a levegőbe, már attól betéphettél. Kemény, mi? Nem, annyira nem. Ha egyszer már belekóstoltál az életbe, akkor ez csak olyan, mint az evés. 7
