Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A zöld ötven állomása

A ZÖLD ÖTVEN ÁLLOMÁSA Pillecukros müzli-mamba! Az ott egy rózsaszín tanga? A történet teljes mértékben elrugaszkodik a valóságtól, valamint a szereplők és jellemvonásaik is teljes mértékben a fantázia szüleményei. Ámen! Mielőtt még megkérdeznétek, Peti vagyok, de nem részeg. Akkor mi a stájsz? Mi a mai kulcsszó, inkább mondat? Peti vagyok, és betéptem. A kockázatok és mellékhatások miatt érdemes keveset fogyasztani. Milyen mellékhatás? Nem azért használtam? Hívhatnánk mondjuk mellbevágó hatásnak is, s ez teljes mértékben lefestené a képet. Hol ébredtem? Talán nem is véletlen? Iderepített egy sárkány. Nincs is anyósom!? Állj! Gondoljuk át az egészet még egyszer. Ott voltam az utcasarkon, elszállt a füst, s vele a tudat. Pedig arra szükségem lett volna. Ha már egy ismeretlen helyen ébredek, remélem, van müzli a hűtőben. Odasétálok, kinyitom. Mondanám, hogy meglepődtem, de nem: pillecukros müzli? Mi folyik itt? Megszólal a rádió: az állam nem támogatja silány mű­vem... Közbeszól egy hang a fejemben: Ti úgy szerettek, hogy nem szerettek. Most meg az állomáson állok. Itt integetni kell? „Integess te marha!" Sétálok az utcán tovább. Megjelenik egy lány. Termé­szetesen szőke. Mi más is lenne? Olyan formás, kár, hogy nincs nála popsikorbács... „Na, de Peti!" — szól közbe anya. Anya? Ez valami rém­álom! Már csak az elcíző barátnőm kéne ide... „Réka vagyok, szia!" Meg is jött... Lehet ennél rosszabb? Igen, mivel utam a tetováló szalonba vezet, s ahogyan 47

Next

/
Thumbnails
Contents