Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A kocsmában

A szálak összefutnak

— Téged meg ki kérdezett? — kezdte a részeges. Elindult az idősebb ember felé.

— Most mit akar tőlem? Hagyjon békén, így is elég rossz napom van!

— Elég! Hívom a főnököm, majd ő kipateroltatja önt — szólt közbe Kira.

Felemelte a telefont, és tárcsázta a számot.

Az ittas állapotnak örvendő úr ezt nem vette jó néven. Most a pincérnő felé vette az irányt. Csak úgy gyűlt a harag a szemében. Mintha meg akarná ölni a lányt. Emelkedett az üveg a kezével együtt.

Ekkor lépett közbe Démien. A jobb kezét ökölbe szorítva akkorát ütött a férfi arcába, hogy az majdnem padlót fogott. Nem volt elég erős az ütés, vagy talán csak az alkohol tette szívósabbá.

— Igen? Ezt szeretnéd? — kiáltott fel a férfi, és ütött vissza a kezében lévő üveggel.

Démien a földön találta magát. Hosszú barna haja véres lett. Az ő vére volt. A végzete egyre közelebb ment hozzá és közben vicsorogtak a fogai. Nem volt menekvés.

— Na mi van büdös kölyke? — nevetett fel és ütött volna.

A keze viszont nem mozdult. Valami visszahúzta. Az idős úr fogta le.

— Elég ebből! Mit képzel magáról? Védteleneket támad?

— és egy ütéssel a földre küldte.

Kira és Démien bámulták megmentőjük erejét. A részeges a földre került.

— Akkor most fizetnék — szólt az úr, és nyújtotta a pénzt.

— Nem! A vendégem volt uram! — kiáltott Démien.

— Köszönöm — és kisétált az ajtón.

44