Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

A kocsmában

Kivittem a kávét és rámosolyogtam. Semmi. így visszakúsztam a pultba. Vártam, hogy valami történjen, de nem történt. Az idő lassan ment, én meg unatkoztam a semmittevés miatt. Kis idő elteltével bejött egy hosszabb hajú fiú.

— Helló! — igazi megmentő volt.

— Helló! Mit szeretnél?

— Egy whiskey-t. Amúgy Démien vagyok — mondta barátságosan.

— Én meg a pincérnő — gondoltam kicsit szórakozom vele... — És milyen legyen a whiskey?

— Jack Daniels, jéggel — meglepődtem.

— Csak jéggel?

— Igen. Whiskey, jéggel. Miért? — értetlenkedett.

— A legtöbben azzal a fekete méreggel kérik, amit kólának hívunk... Ennyire kemény lennél Démien?

— Döntsd el te... Még mindig nem tudom a neved — mosolygott.

— Kira vagyok. Amúgy törzsvendég vagy? Ez az első napom... — kacagtam. Úgy éreztem, bejövök neki.

— Talán túlzás, de sokat lógok itt, az egyszer biztos.

— Akkor nem fogok tőled megszabadulni egykönnyen, mi? — próbáltam vicces lenni.

— Hetente háromszor tuti zavarni foglak, — fogta a poént, szerencsére.

— Egyelőre még nem zavarsz.

Mélyen a szemébe néztem. Nem ezek voltak a legszebb szemek, amiket valaha láttam, de valamiért megfogtak.

— Elnézést! Egy kávét még kaphatnék? — szólt az idősebb fickó.

— Ööö, persze — lepett meg.

Gyorsan ki vittem a kávéját.

Furcsa vendégek voltak. Az egyik egy szűkszavú kávéimádó idős úr, a másik meg egy fiatal, szimpatikus rocker.

39