Vida Dorian: Legendák karcolata (Lendva, 2018)

Démonom voltál

DÉMONOM VOLTÁL

— Késtél! Kikértem a bort.

— Ha velem szeretnél beszélgetni, akkor valami keményebb kéne.

— Mégis mire gondolsz? — néztem rá furán. Amennyire csak tudtam persze...

— Ismered a mondást, abszintban az igazság. Igyunk párat! Fizeted!

— Annak sosincs jó vége, te is tudod — visszagondoltam az előző görbe esténkre.

— Már mondtam, csak így vagyok hajlandó veled beszélgetni. Igyuk a zöld tündérek italát! — ordított.

— Csendesebben! Az emberek már így is hülyének tartanak minket...

— Csak téged testvérem, csak téged — ivott egy pohárral.

— Különben is, meg fogod tanulni életed során, hogy az embereket teljes mértékben hidegen hagyja az, ahogy a másik viselkedik. Még ilyenkor is annyira önzőek, hogy nem gondolnának rád... Még ha segítség is kéne, akkor sem.

— Te most miről beszélsz? — néztem rá még furábban.

— Majd megérted... Igyál! — ittunk. — Miért hívtál?

— Most már hajlandó vagy velem beszélni?

— Te is tudod, ez sosem rajtam múlt... Mindig is te voltál az, aki nemet mondott velem egy jó beszélgetésre. Zöld angyal, fekete démon, ezek mind egyformák... Csak ok és okozat — nem értettem.

— Még mindig kívánod az abszintot? Akkor rendelek egy kört...

— Ez a beszéd fiam! Amúgy is, tudtad-e, hogy az alkohol fogyasztása segíti a kreatív gondolkodást? — vigyorgott.

20