Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Falusi élet és népszokások

öreget Dobronakon és Pestre költöztek az öreg lányához. Ahogy mesélték, ez a harmadik felesége nagyon furfangos asszony volt. Mindig hadilábon álltak egymással, amolyan kutya-macska barátságban éltek. Egyszer tehenes szekérrel jöttek haza a mezőről és az asszony a hátsó kasban ült. Az öreg nem vette észre, hogy a felesége egy zökkenővel a kassal együtt leesett a szekérről. Nem szólt az egy szót sem, feküdt benn tovább a kasban. Hazaérkezve vette észre az öreg, hogy elveszítette az asszonyt is, meg a kast is. Úgy kellett érte visszamennie szekerestől. Azóta is fennmaradt a faluban a szólás, hogy „el ne veszítsd, mint Gombás a feleségét!” Egyébként erről az asszonyról édesanyám mesélte, hogy egyszer kért tőlünk pár darab tojást a tyúk alá, mert a sajátjuk nem lett elég. A mitőlünk kapottakat megjelölte, és csak annyi tojást adott vissza, amennyiből ki is keltek a kiscsirkék.

Volt a cigánytelepen egy Kálmán nevű agglegény. Nem tudom mi volt a rendes neve, de mi csak Fuku Kálmán néven ismertük. Egy kicsit mintha együgyű lett volna. Nem lehetett ráfogni, hogy nem volt beszámítható, de nagyon sokszor mondott butaságokat, vagy félreérthető dolgot. Például apámtól nem sokkal a tűz után megkérdezte, hogy emlékszik-e még rá, mikor leégett a házunk.

Kéregetni nem szokott, de azt szokta mondogatni: „hogyha valamivel megkínálják, elfogadja, mivel ő szegény árva gyerek, nincsen se apja, se anyja aki gondját viselné, csak még legalább az öreganyám élne”. Pedig már akkor 60 év körül járt. Vásárokra is el szokott járni, segíteni az eladásnál, de leginkább csak elrontotta azt. Pár dinárt adtak neki, csakhogy menjen el. Sokan haza is hajtatták vele a megvásárolt marhát. Egyszer Tomisán, a Both Pali bácsi adott neki tíz dinárt, hogy van egy tehene bekötve a plébános úr istállójában, azt hajtsa el neki Dobronakra az ő istállójába. Be is ment a Kálmán az istállóba, de a plébános úr nem akart beleegyezni, hogy elhajtsák a tehenét. A Kálmán nagyon erősítette, hogy ezt a tehenet neki kötelessége elhajtani, mivel már a Pali bácsi neki előre kifizette a hajtási díjat. A tehén azért ott maradt a plébános úr istállójában, a Pali bácsi meg a többiek jót nevettek rajta. A dolognak nem lett folytatása mivel jól ismerték a Kálmánt meg a Both Pali bácsit is. Pali bácsi is meg volt elégedve tréfájával, meg a Kálmán is a tíz dinárral. Ezt is, meg a többi tréfás élményeit még sokáig emlegettük.

Legvégére hagytam Lejkó tisztelendő urat. Ő ugyan nem űzött tréfát senkiből (hogyan is, pap létére?), sem belőle senki más, de azt meg kell

56