Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)

Események, változások a falu életében a két világháború között

„hivatásos” csempészek vállalták a veszélyt, mert állítólag nagyon jól jövedelmezett, de sokan az életükkel fizettek érte. Lippa nevű falut emlegették, mint a leghíresebb csempészfalut.

Mikor idejöttek ezek a határőr-katonák, a falunkban nagy riadalmat keltett a puszta érkezésük is. Először nem is nagyon tudtuk, hogy miért jöttek. Szerb nyelven granicsár-nak nevezték ezeket, egy kicsit elferdítve a nép janicsárnak mondta őket. Ám később már megszoktuk jelenlétüket.

1926-27-ben építettek egy erdei iparvágányt Lendváról a kebelei erdőig, az ott kitermelt fa elszállítására. Ez a kisvasút a Fekete-erdőn, Radamos és Zsitkóc mellett vezetett, Dobronaktól másfél-két kilométerre. A Nasicska fakitermelő cég építtette. Nagy szenzáció volt ez akkor felnőttnek és gyereknek egyaránt. Naponta kettőt szokott fordulni Lendva és a kebelei erdő közt. Amikor hallható volt a mozdony szuszogása, fütyülése, akkor kifutottunk a kertek végébe, ahonnan látni lehetett a vonatot, különösen téli időben, amikor nem volt a mezőben növényzet. Ez a vasút egészen az 1940-es évek elejéig üzemelt.

A falu első postahivatala még egy magánháznál, a Trájber-féle házban volt. Akkor még lovas-postakocsisok hordták a postát Belatincról. Az első két évben egy szlovén postamesternő „irányította” a postahivatalt, majd őt szintén egy szlovén nő követte, 1928-ig. Ekkor jött Dobronakra Benkovics István postamester Pártosfalváról. O ugyan streleci születésű volt, de tisztán, érthetően beszélt magyarul és „akart is beszélni” a nyelvünkön. A falu népe nagyon elégedett volt vele, népszerű ember volt. Az első években a levélhordó postás dobronaki volt, Bogdán Pista, de ő egész fiatalon meghalt, úgy tudom, hogy tüdővészben. Az utána következők: ugyancsak a faluból Glavács Jóska, őt 1927-ben vagy 1928-ban Lendvára helyezték (sajnos, tíz év múlva ő is meghalt az akkor népbetegségnek számító súlyos kórban). Őt követték az ugyancsak Dobronakról származó Horvát testvérek, vagyis ahogy akkor a faluban nevezték őket Trafikos Anti és Jancsi, mert az apjuknak dohányárudája volt. Ök kitartottak egészen Jugoszlávia első összeomlásáig.

Pár évvel később Benkovics postamester egy szép nagy házat építtetett magának és ezt követően ebben a házban volt a postahivatal. Ezzel közel azonos időben - a húszas évek végén - indult egy ún. postamotor járat a lovas postakocsi helyett. Ez az „autóbusz forma” valami felvehetett egy-két utast is, ha volt. Úgy tűnik volt érdeklődés az utazás iránt, mert pár év múlva beindult egy posta- és utasszállító autóbusz. A nagyobb utasforgalom és a

31