Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

SZÜLETÉSNAP

Volt egy tegnap, jön egy holnap, tán az lesz a születésnap. Sürgés, forgás, mosás, söprés, minden vendég megérkezik. Készülünk a szerepünkre, ki bohóc lesz, ki zenéló', Mindenkinek jut valami, így kívánta a rendező'.

Megér-e ez a nap ennyit, kérdezem úgy önmagámtól, kérdésemre nem kell válasz, tudom én azt jól - magamtól. Eljátsszuk mi a szépet, a jót, valójában a látszatot, nyomorgó, bús lelkűnknek szolgálunk így bűnbánatot.

Kirakatba bújva élünk, látszatos álarcokat öltünk,

idó' kell még rádöbbenünk, hogy valójában nincs már énünk.

A születésnap el-elmúlik, újat remélhetünk jönni,

lesz ily módon még alkalmunk napjainkat szebbé tenni.

Furcsa portéka az élet, hasonló mint a színészet, mindig más bőrében élünk, a valóságra nincs reményünk. Azért vagyunk mi emberek, hogy legyenek ünnepélyek, megbúvunk a függöny mögött, roskadozó sorsunk között.

Nem tudunk már másként élni, ünnep ünnepet követi, hosszú hajjal vagy kopaszon tanultunk meg szerepelni. Eltűrjük a gondot, a bajt, vállaljuk a lelki nyomort, így rendezünk napról-napra külsővel leplezett látszatot.

Keserűen tűrjük születésnapi torták savanyú ízét, elbírjuk a reánk nehezedő' csapások fájó verését.

Elfogadjuk, hogy azért élünk emberek e földön, hogy évről évre, só't naponta, új születésnap jöjjön.

40