Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Reményfoszlányok

REMÉNYTELENÜL

Összeomlók lent a földön, nincs már helyem fönn az égben, botorkálok a sötétben, félhomályban, sárban, ködben, keresem tapodtnyi földem, hátha akad még egy tervem.

Nehéz ám úgy talpra állni, hogy még földet sem ér lábunk, nyújtott kezünk nem érintik, testünket csak ellökdösik, elsorvadunk, bús a lelkünk, érdektelenné vált létünk.

Aztán mit is érdemeltünk,

ilyen sors járt-e minékünk,

kérdezhetjük tétlenkedve,

a választ csak az isten tudja,

odafönn a mennyekben,

hisz benne van az a ..Nagy könyvben".

35