Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)
Reményfoszlányok
zsúppal fedett kis hajlékunk, szürke mindennapok sora, mókás idők hangulata? Igaz volt-e - nem volt igaz, apánk emléke megmarad. Szívünket így szorongatja, évszázadok gondja-baja. A régi házak némán állnak, nem felelnek, dohosodnak. Fokozódik töprengésünk - öröm-e ez mind vagy nyomor ismét repednek a falak nő a téglahalmaz az udvaron. 1996. március 30
/
