Göncz László: Életfoszlányok (Győr, 1997)

Nemzetfoszlányok

KÖZÖSSEGÜNK

Kicsiny, kisebb, tán legkisebb, mégis élni, lüktetni kíván e nemzet.

Mura mentén roskadozva, idővel, térrel dacolva,

kitartóan - vagy kitartva,

nemzeti lététől megfosztva,

kitaszítva - felemelve,

elhagyottan - keseregve,

megfogyottan - elfeledve

botorkálunk a sötétben.

Megpirul, ha nap sütötte, elhervad a szellőcskében, belső ereje már nincsen, ajándékok és csomagok reményében álmodja a jövő-képet, őrzi féltőén a létet, anyanyelvét és a hitet görcsösen átkarolva óvja, mint szűzanya a kisdedet.

22