Horváth Bernadetta: Magyar-szlovén történelmi korszakok rövid bemutatása (Lendva, 2012)
A magyarok története - Az Árpád-házi uralkodók nyomában
ORALHISTORY.hu Uralkodásának idejéből két törvénykönyv maradt ránk, amelyek főleg az államszervezésre és az egyházszervezésre vonatkoztak. Megszervezte a királyi vármegyék rendszerét. Utódjául fiát, Imre herceget jelölte ki, akinek az lntelmek-et szánta, amelyben a helyes kormyányzásra intette. Sajnos a fia egy vadászat során meghalt. István király 1038-ban meghalt, és a székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra. Még a század vége előtt szentté avatták. István királlyal kezdetét veszi az Árpád-házi királyok kora. AZ ÁRPÁD-HÁZI URALKODÓK NYOMÁBAN István király halálát trónviszályok és pogánylázadások sorozata követte. A 11. század vége felé I. László, majd Könyves Kálmán uralkodásának idején megszilárdult az ország helyzete. I. László szigorította István király törvényeit, és fellendítette az ország gazdaságát. 1091-ben elfoglalta Horvátországot, és perszonáluniót hozott létre. Megalapította a zágrábi püspökséget. Könyves Kálmán ezeket a sikereket csak még gyarapította, hiszen meghódította Dalmáciát, az újonnan meghódított terület élére bánt nevezett ki. III. Béla idején az országban megnőtt a bizánciak befolyása. Híres jegyzője és krónikása Anonymus volt, aki a Gesta Hungarorumban részletesen bemutatta a honfoglalást. A 13. század elején megnőtt a nagybirtokosok ereje, akik egyre több birtokot, sőt vármegyéket szereztek. A királyi vármegyerendszer nem tudta kielégítően ellátni a feladatát, a királyi kincstár is kiürült. A király, II. András (1205-1235) regálékkal próbálta pótolni a hiányt, de ezzel csak enyhítette a problémát. A másik gondot Gertrúd királyné okozta, akinek rokonai tekintélyes állami hivatalokat kaptak, e miatt az ellenzéki főurak meggyilkolták a királynét. Az elégedetlenség társadalmi mozgalommá fajult, amit a szerviensek is támogattak. A főurak 1222-ben arra kényszerítették II. Andrást, hogy törvényben, az Aranybullában erősítse meg jogaikat. Az Aranybulla korlátozta a király hatalmát, de megerősítette a nemesség jogait, sőt törvényesnek nyilvánította a nemesség ellenállását akkor, ha a király megszegi a törvényt. Az Aranybulla (arany függőpecsétes oklevél) II. Andrást fia, IV. Béla (1235-1270) követte a trónon, aki megpróbálta visszaszerezni az eladományozott birtokokat, de ebben megakadályozta a mongol (tatár) támadás. A Sajó menti Muhi pusztánál a király és serege 1241-ben vereséget szenvedett, majd az uralkodó Dalmáciába menekült. A tatárok kivonulása után a király visszatért lerombolt országába, és hozzálátott az ország újjászervezéséhez. Az elnéptelenedett területekre telepeseket hívott, megerősítette a határokat, kővárakat építtetett, valamint garantálta a szerviensek 55
