Horváth Bernadetta: Magyar-szlovén történelmi korszakok rövid bemutatása (Lendva, 2012)
A szlovének története - Harc a határokért
PREDSTAVITEV OBDOBIJ MADŽARSKO-SLOVENSKE ZGODOVINE A háború alatt a parlamentáris élet vesztegelt, de a politikai pártok tevékenysége is korlátozott volt. Még a háború kezdetén az SzNP és az NHP támogatták a háborút, a szociáldemokraták háborúellenes beállítottságúak voltak, de a háború alatta nemzeti kérdés egyre fontosabbá vált. Úgy a szlovének, mint a más nemzetek is a Monarchia átalakítását követelték. De az Osztrák-Magyar Monarchia vezetői erről nem akartak hallani, ezért a szlovén politikusok (legalább néhányan) elejtették a Monarchia átalakításának gondolatát, és a többi délszláv nemzettel, a Szerb Királysággal és a Montenegróval való mind szorosabb kapcsolat eszméje iránt kezdtek el lelkesedni. 1917-ben megalakították a Délszáv Klubot, amely a bécsi parlamentben a délszlávok (szlovének, horvátok és szerbek) egyesülése mellett foglalt állást az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül a Habsburgok fennhatósága alatt. A klub elnöke, dr. Anton Korošec a Májusi nyilatkozatot 1917. május 30-án adta elő. A nyilatkozat a szlovének között nagy visszhangra lelt, aláírásokkal is alátámasztották. Hivatalosan a nyilatkozat nem kapott támogatást, de hozzásegített a szlovén politikai pártok politikai egységének erősödéséhez. A Monarchia azon részein, ahol délszlávok éltek, Nemzeti Tanácsokat alakítottak ki. Ezek fő szerve a zágrábi Nemzeti Tanács volt. Először a horvát sábor szakított meg 1918. október 29-én minden állami kapcsolatot az Osztrák-Magyar Monarchiával, majd ezt tették a szlovének is, és kikiáltották csatlakozásukat a Szlovén-Horvát-Szerb Államhoz. A Szlovén-Horvát-Szerb Állam nem részesült nemzetközi elismerésben, ezért hamarosan megkezdődtek a tárgyalások a szerb kormánnyal. 1918. december 1-jén a Szlovén-Horvát-Szerb Állam a Szerb Királysággal és Montenegróval az új közös államban egyesült Szerb-Horvát-Szlovén Királyság néven. A Szerb Királysággal való egyesülésről a politikai elit döntött. Az Osztrák-Magyar Monarchiában levő nem biztonságos helyzet, a germanizálás és az olasz elnyomás miatti félelem, a gazdasági okok, valamint az idealizált elképzelések az új jugoszláv államról voltak a döntés legfontosabb okai. HARC A HATÁROKÉRT Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság megalakulásával meg kellett oldani a határkérdést is. A nyugati határvonalat már az olaszok kezdték el alakítani, a londoni egyezményre hivatkoztak, sőt még tovább nyomultak előre, mint ahogy az meg volt határozva. Ezért a Nemzeti Kormány rögtön intézkedett, és katonákat küldött ellenük. A határvonal diplomáciai úton rendeződött 1920-ban a rapallói szerződés aláírásával, és a Peč-Triglav-Blegoš-Planina-Snežnik-Kvarneri-obol vonalon határozták meg. E mellett Olaszország tulajdona lett Zadar, valamint néhány dalmát sziget is. A szlovén lakosság negyede került olasz hatalom alá, ennek következtében a szlovének idővel kemény olasz fasiszta nyomás alá kerültek. Az északi határvonal, ill. az Ausztriánál lévő határ meghatározásánál fontos szerepet játszott Rudolf Maister, aki önkéntesek csoportjával elfoglata Maribort, valamint helyreállította a határvonalat Stájerország területén. Karintiában is összecsapásokra került sor a szlovének és a németek között, de a szlovén egységek kevésbé voltak sikeresek. A béke ellenére nem tudták megoldani a határkérdést, ezért a párizsi békekonferencia a Klagenfurti-katlanról népszavazást rendelt el, amelyet 1920. október 10-én tartottak meg. A Klagenfurti-katlan A és B zónára volt felosztva. Először a népszavazást az A zónában tartották, ahol a legtöbb szlovén élt. A szlovének 59%-a szavazott Ausztriára, a többiek a SzHSz Királyság mellett voksoltak. A szavazási eredmény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a B zónában nem került sor a népszavazásra. 42
