Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
Zenekari próba - Cselekmény
Két fiatalabb muzsikus székeket dobál egymásnak. Mindenki mondja a magáét. Van aki szalmába akar menni délután, van aki a szellemi koncentrációt emlegeti stb. Két idősebb zenész egy aggastyán csellistát támogat a helyére, akinek szinte jártányi ereje sincs már. Talpig feketében van és fehér a haja. Egy másik szögletben sexlapokat nézeget egy fiatalabb és egyidősebb úr. A vibrafonos azt kérdi a többiektől, hogy vajon ki írhatta Weither leveleit. Megérkezik a szemüveges trombitás és elmondja, hogy az utcán valaki pancsemek nézte. Egy fehér öltönyös úr tranzisztoros rádión hallgatja egy labdarúgó-mérkőzés közvetítését. Az elsőhegedűs egy higrométert vesz elő és megállapítja, hogy milyen a helyiség páratartalma. Megérkezik egy újabb hegedűs. Állítólag polipja van, vagy csak egyszerűen neurotikus. A trombitások közül az egyik kipróbálja a hangszert. Tréfából egy óvszert dugtak a trombitába zenésztársai, s most, a próbafújásnál az léggömbbé fúvódik, majd szétdurran, a társaság legnagyobb derülésére. A polipos hegedűs aziránt érdeklődik, hogy vajon a Nyolc és fél c. film pszichoanalitikus-e vagy sem. Az elsőhegedűs és a "polipos" hegedűs összevesznek azon, hogy hol legyen a szék. Megjelenik a menedzser is. Magas, kövér, kihajtott ingnyakú, szürke öltönyös, ellenszenves figura. Vele van a szakszervezetis is, aki fiatalabb, bajuszos, kopaszodó, fekete férfi. A menedzser feláll a dobogóra és közli a zenészekkel, hogy itt a tv, és azt is hozzáteszi, hogy az inteijúkért nem jár honorárium, ami nagy felháborodást vált ki a társaságban. Amíg a zenészek és a menedzser, meg a szakszervezetis vitatkoznak, veszekednek, moraj ló dübörgés hallatszik odakintről, amit szinte senki sem érzékel, a zongoristanőt kivéve. Megérkezik Klára, a hárfás. Mintha már láttuk volna a hangszere mellett korábban, ezért furcsa a mostani bevonulása. Zenésztársai a nőt a Stan és Pan ismert dallamait játszva kísérik. Kolléganőjének arról panaszkodik, hogy milyen rossz álma volt (egy ló tört rá, be a szobájába, álmában). Az első, aki mond magáról és a hangszeréről valamit a tv-riportemek, az a zongoristanő. Megemlíti, hogy a zongora olyan, mint a király a trónján, oda kell járulni elébe, meghajolni, odahúzni a széket mellé. Olyan, mint egy mitológiai szörnyeteg. Az a szoba, ahová zongorát állítanak, a zongoráé lesz. Magáról szólván megemlíti, hogy övé a világ összes zongorája, ezért nincs neki egy állandó. Fontosnak tartja, hogy ismeretséget kössön mindenféle emberekkel, csakis így tudja magát kibontakoztatni. Zenésztársai körülveszik, amíg az interjút adja, kommentálják a beszédét. A fuvolás is bemutatkozik. Fiatal, szőke, nagyorrú teremtés, amolyan szeleburdi fajta. Elmondja, hogy Marina di Pisában született, fuvolázni viszont Kaliforniában tanult, ahol másfajta az 8
