Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)
Előszó
alkotása, de elsősorban a Satyriconnal kezdődő sorozat jó közelítéssel beilleszthető ugyanebbe a keretrendszerbe, hasonlóan a népmesékhez, mítoszokhoz) olyannyira, hogy a "kritikusabb" részeknél ez a keret volt az irányadó, pontosabban ez mutatta meg, hogy hol és mit érdemes keresni. Úgy gondolom, hogy sok más szempont szerint is lehet (és kell is) megközelíteni a hasonló "kaliberű" műalkotásokat, meggyőződésem viszont, hogy a csillagmitoszi, ill. mélylélektani aspektusok azok, melyek által a legtöbb és legtöményebb üzenet-esszenciák kivonhatok ezekből a művekből. Félő, hogy kihalófélben van az a művésztípus (filmrendezőkre gondolok elsősorban), amit Fellini képviselt, csakúgy mint az a fajta archetípusokra épülő, a mítoszok és a szerves élet alaprítusait magától értetődően a műalkotásokba integráló szemlélet, amelyet csak keveseknek sikerült megvalósítaniuk (Tarkovszkij, Paradzsanov, Kurosawa, Bergman, Huszárik, Body). Fellini és a felsorolt rendezők Bartók Bélához hasonlóan (aki az utolsó nagy romantikus zeneszerző volt) az utolsó nagy romantikus mozgóképcsinálók lehetnek... Keresve sem tudnám Fellini mestert s az életművét, amit megalkotott, jobban jellemezni, mint Jehudi Menuhin Bartókról írt néhány sorával: "... Muzsikája élő lelkiismeretünk, a végső kérdéseket veti fel. Hiszen láttuk: sokféle arcot és álarcot ölthet a szépség és az igazság, de vennünk kell a fáradtságot, hogy felismerjük. Talán elveszítünk valamit, talán nem látjuk Olyan világosan helyünket a világban, de közben újra felfedezzük másik énünket, amely eksztázisra, megvilágosodásra áhítozik. Nagyobb, általánosabb igazságot kapunk ajándékba, a teljes élet élményét, ahol a halál hozzátartozik az élethez, a bánat az öröm modulációja. Az élő sejtnek - kromoszómái parancsát követve - be kell teljesítenie végzetét. Vajon nem ugyanígy ösztökél bennünket az a csillag, amely minden művészetünk útját megvilágítja? Nem sarkall-e a vágy, amely egy pillanatra sem hagy nyugodni, de módot ad rá, hogy mesterműveket alkossunk, amelyekből kiderül, hogy magasabb rendű énünk kifejezései?..." (Jehudi Menuhin) Talán mégsem késett el teljesen ez az írás ... 5
