Hagymás István: Utazások Fellinivel a Zenekari próbára, A nők városába és a Satyricon világába (Pilisvörösvár, 2002)

A nők városa - Fellini, a hölgyek és a csillagok: "A nők városa"

Naprendszerünket is magábafoglaló galaxisnak, vagyis a Tejútrendszernek - amelynek az égbolton végighúzódó halvány fényű, szakadozott sávja a Tejút (spirálgalaxis) az életet gerjesztő közepe.

A tornaterem falát borító tükör szintén mindent és mindenkit megkettőz ebben a közegben, tehát ez egy újabb Iker manifesztum, a testiség szintjén.

Szerencsétlen Naphérosz-Snaporasunkat aztán elhagyja a "Szelencse" és a görkorcsolyákon úrrá lenni nem tudó férfi magatehetetlenül zuhan még mélyebbre a lejtőn, (lépcsőkön), egyenesen a Bak tér-idő mezejébe, az alagsori "kazánházba", ahol egy sötét, piszkos és kövér, boszorkányszerü, idősebb asszony fogadja, aki természetesen nem lehet más, mint a jegy (Bakkazánház) Szaturnusz asszonya, aki itt (és a következő állomáson, a Vízöntőben) otthonos. A lezuhanyozás gesztusa részéről nemcsak arra való utalás, hogy ez a sötét bolygóistenség a vizes közeget is kedveli, hanem a Bakra ráhullámzó Vízöntőt is érzékelteti ily módon Fellini. Vagyis magának a "Vízöntő-paradoxonnak" lehetünk szemtanúi.

Ami ezután következik a képsorokon, nyugodtan mondhatjuk, példa nélkül álló nemcsak a Fellini életművön belül, de ehhez hasonlót még a mítoszokban sem igen lát az ember. A Bak-kazánházból kimotorozó kazánkezelő asszony (és utasa, Snaporas), kijutván az erdőből is (ami a Tejút és a Bak egyidejű jelképe), egyenesen a Tejút pályájára irányítja a járművet és ezt a rövidebb utat választja ahhoz, hogy a következő állomásra, a Bakkal oppozíciós Rák tér-idő mezőbe jussanak, az Ikrek tér-idő mező érintésével. A Tejutat a csatorna mentén haladó út, maga a csatorna, az azon átvezető híd jelzi, csakúgy, mint a népmesékben és a mítoszokban. A híd másik oldalán ott a Tejútfa, vagyis a Tejútnak az Ikrekben kereszteződő képe. Az egyszerre feltűnő fatörzs és a henger alakú, magas magtártorony mindenképpen további jelképei a Tejút ikrekbéli végének, csakúgy, mint azok a párhuzamosan elnyúló fóliasátrak, amelyek mellett motorosaink elrobognak. Az állomás, vagyis a hely, ahol megállnak, viszont már a Ráknak a félreismerhetetlen jellegzetességeit mutatja. A fóliasátor maga olyan, mint egy petevezeték, amely tele van "magoncokkal", "tököncökkel", "tojáskákkal", "cicikkel" és cicákkal, meg egy kotlóstyúkkal. Egy olyan női, anyai világba, anyagi világba jutott Snaporas, amely - szemben az előbbiekben látott feminista, férfit gyűlölő és kizáró, leszbikus világgal - lényege szerint is női. Ha úgy tetszik, ez a hely mintegy tükörképe, vagy még inkább, negatívja annak a világnak, ahol eddig Snaporasunk járt. Természetes, hogy ebben a közegben ültetvények, dugványok, magok és tojások láthatók és hallhatók. A macskák jelenléte is magától értetődő, és a

51