Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
Rak lába elé, s mondd, hogy az egész Kelet úrnőjének nevezi majd.«” (Első felvonás, ötödik szín) Antonius Alexas által Kleopátrának küldött ajándéka, a gyöngy magáért beszél, ugyanis Vénusz (és a Hold) szimbóluma. Benne rejlik a teremtő nőiség, az ősvíz, az ősnemzés stb. Shakespeare-t azonban más okok is vezérelhették, amikor a gyöngyöt a darabba válogatta. Plutarkhosztól, a darabja egyik kútforrásából megismerhette Kleopátra legendába illő történetét, amely éppen a gyöngyhöz kötődik: Pazar lakomáinak egyikén fogadott Antoniusszal, hogy rá tud-e költeni tízmillió szeszterciust egy vacsorára. Antonius ráállt a fogadásra. A következő este egyszerű fogást szolgáltak fel, míg a második fogás mindössze egy csésze erős ecet volt. Kleopátra levette egyik felbecsülhetetlen értékű fülbevalóját, beleejtette az ecetbe, hagyta feloldódni, és megitta a keveréket. A monda a Kleopátrában élő Vénuszt (Aphrodite) igazolja, aki maga-magát termékenyíti meg a szájon át a gyönggyel (ősnemzés), majd születik újjá és Vénuszként kagylóból jön világra. Nem mellékes, hogy az őrölt gyöngyöt afrodiziátumként használták a régiek. A darabban ugyan nincs szó gyöngyivásról, Antonius viszont tudta, hogy igazgyöngye célt ért Kleopátrában... Vénusznak (Aphrodite) másik attribútuma a fecske: „Scarus Kleopátra Vitorláiba fecskék raja fészkelt” (Negyedik felvonás, tizenkettedik szín) A sorsdöntő vízi ütközetben Kleopátra egyszerűen hátat fordított hajóhadával a csatának. A vitorláiból a szelet a saját szerelmes lelkületének a fecskéi fogták ki és mutatták a követendő irányt Antoniusnak, aki (ezúttal) is „bedőlt” a (hajó)famak, vesztett egy csatát, visszanyerte szerelmét, szemben Octaviusszal, aki veszteg maradt, és győzött... Enobarbus viszont közvetlenül és minden kertelés nélkül emlékszik vissza arra a szerelmes Kleopátrára, aki szépségében még Vénuszon is túltett: , fLnobarbus: Elmondom én. 90
