Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

János király

„Richárd:

Hogy boldogultam a papok között,

Arról beszéljen gyűjtött összegem.”

(Negyedik felvonás, második szín)

Úgy tűnik, mintha a papok ezt a bizonyos kifosztást a királyon boszszulták volna meg, végső soron tehát János király halálát Richárd „önhasznának” köszönheti.

Az sem lehet véletlen, hogy Arthurra, aki éppen menekülő-félben lévő fen(n)ség - legalábbis amíg a magas falon van -, éppen hajósinas mezt ad Shakespeare, amely eltakarja. A csíkos matróztrikó a mindenkori vizeket, azok hullámait idézi, a Hold pedig ugyanezeket a mély vizeket igézi. Arthur nemcsak azzal veszti el fen(n)ségét, hogy a mélybe veti magát, de már ezt megelőzően is, amikor a „vizes mezt” magára ölti. Halálának ezek szerint nemcsak bátyja szívének kövei, de unokatestvérének, Richárdnak „Hold-vizei” is okozói. Lássuk az idevágó idézetet a negyedik felvonás harmadik színéből:

„Arthur:

A fal magas; de már én csak leugrom. - Jó föld, kegyelmezz, meg ne üss nagyon! —

Vagy ismer itt vagy senki; ha igen:

Ez a hajósinas-mez eltakar.

Félek, de már csak ráadom fejem.

Ha lent vagyok, s lábam ki nem törött,

Ezer kibúvóm lesz tovább inalni.

S mindegy, szökőben, vagy itt fogva halni.

(Leugrik)

O! e kövekbe bátyám szíve van. -Lelkem fogadd, Ég! testem Angolhon! (Meghal)”

A negyedik felvonás végén Richárd furcsa vízi-vizes halált kíván Hubertnek, azt gondolván, hogy ő a felelős Arthur haláláért:

„Richárd:

(...) s ha vízbe fojtanád magad,

Csak egy kanálba önts egy kis vizet,

Az, mint egész nagy tenger, oly elég

34