Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Mayer Erzsébet: Utószó
ember a nagy világóra figyelése helyett a földre szegezte tekintetét és a földért emelte embertársára fegyverét. S valószínűleg azért is, mert Shakespeare megélte a geocentrikus világkép összeomlását, és vele a heliocentrikus világ káprázatának áldozatul eső ember tévelygéseit. Shakespeare tudott a napfogyatkozás jelenségéről, arról a különleges természeti állapotról, amikor is a fénytelen Hold eltakarja a fényes Napot, és azt a látszatot kelti, hogy a Hold világít. Emberi vonatkozásában ez annyit jelent, hogy az ember is képes látszatfénnyel kérkedni, különösen a politika színpadán. Ismerte a halo csillagászati jelenséget is, azt a különös fénytörést, amikor több Napot vagy több Holdat is láthatunk az égen. Vagyis a napfogyatkozáshoz hasonlóan egy másik káprázatot is, amikor a Napfattyak és a Holdfattyak a megkülönböztethetetlenségig hasonlítanak valami eredetire. Ezek az olvasatok együtt és külön-külön is gazdagon vallanak a shakespeare-i életműről, pedig csupán az első kötetet tartjuk a kezünkben. Ilyen mély ember- és világismeret után szinte kétségeink támadhatnak a felől, hogy fokozható-e és növelhető-e ez a bölcs tudás. Ha Hagymás István továbbra is Shakespeare-szövegeket olvas, akkor biztosak lehetünk, hogy igen. Budapest, 2016-07-17 Mayer Erzsébet 169
