Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Mayer Erzsébet: Utószó
Utószó Hagymás István Shakespeare-látlatok I. című tanulmánykötetéhez Shakespeare sírfeliratán egy kérés olvasható: azt kéri az utódoktól és a szellemi örökösöktől, hogy ne ővele, az íróval, hanem műveivel foglalkozzanak. Hagymás István méltó utódként ehhez tartotta magát tanulmánykötetében. Olyannyira komolyan vette a testamentumot, hogy semmiféle tekintélyérv, szakmai elvárás nem tántorította el a drámai szövegek elmélyült olvasásától és azok személyes hangvételű értelmezésétől. Ennek következtében viszont az olvasó nagyon különös helyzetbe kerül, ugyanis ezt a felderítő utat - amely bozótos és szövevényes - együtt kell bejárnia a témavezetővel. Viszont, amire végére érünk ennek a közös terepszemlének, mindnyájunk számára áttekinthető lesz nemcsak a szöveg-szövevény, hanem a látható felület alatti rejtett tartalom is. A befogadó így egyszerre részesül a felismerés és a megértés folyamatából. Hagymás István gazdag, termékeny szellemi ember. Ért a képzőművészethez, ő maga aktív fotóművész, hosszas éveket töltött József Attila életművének - nem kutatásával, hanem - olvasásával és megértésével. Esszéi a mindennapok tapasztalat- és élményvilágához kapcsolódnak oly módon, hogy a fecsegő felszín alatti hallgatag mélységeket is szóra bírta. Meggyőződése szerint ugyanis az életet és a létet bizonyos alapmintázatok rendezik formává, még akkor is, ha a mindenkori halandó csak a rész szerinti igazság érzékelésére, felfogására alkalmas (lásd erről Hagymás István A mitikus József Attila - Szinkronicitások József Attila életében és életművében című tanulmánykötetének második kiadásához írt „Szép (utó)Szó” című jegyzeteimet, MBKKE, 2015). Gondolkodása az európai analitikus gondolkodással szemben archaikus, ami alatt azt értem, hogy nem a logika, hanem az alogika mentén halad, ami a logikán túli, egészen pontosan a logikát meghaladó összefüggések feltárására irányul. Egy kicsit konkrétabban: az univerzum történéseit, mozgását legerőteljesebben az elemek alaptermészete és kölcsönhatása határozza meg: a tűz, a víz, a levegő és a föld, és tegyük hozzá - némi keleties megfontolással -, a fa. Ezek összhatását a Napút rendszerében, az ún. zodiákusban érzékelheti a ember. Ebben a rendszerben él, tevékenykedik, gondolkodik, érez a mindenkori ember, még akkor is, ha ezek együtthatásáról, kölcsönös összefüggéséről, mozgásáról oly 165
