Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
mélyben. Szent állata a lúd volt. A legenda szerint a ludak gágogása figyelmeztette a rómaiakat a veszélyre, amikor a gallok megtámadták a várost. Ekkor kapta Juno a Moneta jelzőt, ami „figyelmeztető” értelmű. Az elmondottak alapján juthatunk arra a következtetésre (is), hogy a rómaiak pénzükbe, a monetába sűrítették Juno valamennyi tulajdonságát, mégis, mintha a sokasodás, a szaporodás (női termékenység) volna monetáris szempontból a legfontosabb, ami arra figyelmeztet bennünket, hogy végső soron Juno petesejtjeivel van dolgunk. Van .mit keresnünk errefelé, ha tudjuk, hogy nyelvünkben a pénzes zacskó és a pénzmag, a herezacskó és az ondó megfelelője. Nem valószínű, hogy Timon vendégei között magyarok is lettek volna (bár Shakespeare mindig tart meglepetéseket számunkra), mégis, ha magyarul, pl. Szabó Lőrinc fordításában olvassuk a mester gondolatait, kicsit magunk is felkérve érezhetjük magunkat a táncra, és ha együtt ropjuk az amazonokkal, értjük meg a pénznek, a pengőnek, a fájdalomnak, a fizetésnek, a törvénynek, a figyelmeztetésnek és az ivarsejteknek: a petéknek és az ondónak a keringőjét... Alkibiadész szeretői, Phrynia és Timandra emlékeztetnek Antonius Kleopátrájának szolgálóira, Charmianra és Irasra. Most nem kivetült énrészei senkinek sem, mint annakidején Kleopátránál, inkább Alkibiadész személyes tulajdonát képezik, akiket a hadvezér pénzért vett, hogy használja őket, igénybe vegye testüket. Velük (és általában a nőkkel kapcsolatban) úgy tűnik, csődöt mondott az athéni demokrácia. Phryniát Shakespeare valószínűleg a híres szépségű athéni kéjnőről, Phrynéről mintázta (Phrüné), aki i. e. 360 körül élt Görögországban. Szépsége miatt már fiatal korában prostituált lett, gazdag férfiakkal hált, és így maga is igen meggazdagodott és befolyásossá vált. Nem fukarkodott vagyonával, művészeket ihletett meg, de sokan irigyelték is vagyona miatt meg a szépségéért, s perbe is fogták, de szépsége még a bírákat is „meghatotta”, és felmentették. Érdekes, hogy ennek ellenére vagy éppen ezért a prűd szó (ál)szemérmes jelentéssel bír. Timandra Timon női megfelelője. Amennyiben Timon népember, népférfi, annyiban Timandra népasszony, népnő, köznő, aki a közé, mindenkié... De a Timon név második tagja, a mon (vagyis mari) nemcsak ember és férfi értelmű, hanem (mint láttuk) pénzre is utal. Ebben a tekintetben Timon is és Timandra is a nép pénzéhez, a pénz népéhez, a pénzen vett néphez és a népen vett pénzhez köthető stb. Timandrát természetesen 161
