Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Athéni Timon
lem, a hadvezért (és benne Timont) a hun Attilával rokonítja, aki Róma falai előtt megállította hadait és megkímélte az örök várost... Noha a darabban Timon közvetlenül sohasem mutat hadúri vonásokat, Shakespeare mintha mégis utalna arra, hogy Timon „korábbi életében”, vagyis mielőtt nagyúr lett volna, maga is vezethetett hadat: „Timon: Lacedaemonig nyúlt a birtokom.” (Második felvonás, második szín) Majd később: ,Alcibiades: Kár? Amit Lacedaemon Mellett tett és Bizáncnál, már elég, hogy Bőven megváltsa vele a halált. Első szenátor: Mi volt az? Alcibiades: Mondhatom, urak, hogy kitett magáért, Sok ellenségeteket ölte meg. S a legutolsó ütközetben is Milyen hős volt, és mennyi sebet osztott!” (Harmadik felvonás, ötödik szín) A Lacedaemonig (ókori Spárta) terjedő timoni birtok / birodalom, és a szintén Lacedaemonnál zajló hősi csata, megengedi azt a feltételezést, hogy Timon hajthatott ott végre haditettet, Görögországért. Ebből az is következik, hogy a szenátusban Alkibiadész magának Timonnak kér kegyelmet, és célt nem érvén válnak mindketten száműzöttekké. Timonnak ez a feltételezett hadvezéri múltja lehet az oka annak, hogy a szenátorok tőle várnak segítséget az Athént lerombolni akaró Alkibiadész serege ellen, a hadvezér viszont tovább él, és amikor Athént is élni hagyja, éppen a hadvezért győzi le magában, így gyakorolván kegyelmet és megbocsátást azokon, akik ellene vétettek. A legcinikusabb az egészben mégis az, hogy Timon az Alkibiadésznek adott aranyakból tulajdonképpen újra megvette magának Athént. Egyszerűen lefizette a hadvezért, aminek béke lett a vége, arany az ára... 159
