Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)

Athéni Timon

múlására és magára az életre is vonatkoztatható: az idő és az élet árja, mint ahogy ára van a halálnak is: az élet. Lehet az ár bőrlyukasztó szerszám, és egy adott terület (100 négyzetméter) méretének egysége stb. Az ár tehát ott lappang mindhárom idézet szinte minden sorában (de nyugodtan mondhatjuk, hogy az egész darabban is), és mint Napvíz, Nap-Timon-test is újra-utoljára visszaköszön, immár (rongy) lélek nélkül. A lélek (értsd: „lé-lak”) ugyanis éppen új testet keres magának a nagy körforgásban.

Nem véletlenül hivatkozunk többedjére is ezekre a bizonyos körforgásokra. Shakespeare-t ebben a darabjában a jelek szerint különösképpen érdekelte úgy a lélek, mint az anyag, a test (ami nem más, mint lélak, víz-ház) archaikus, mitikus, körpályára írható vándorlása, árja (lásd: a kerék és talp kérdéskört a világgal kapcsolatban), mint a reneszánsz óta tudományos dimenziót is kapott egyetemes körforgások a természetben, a társadalomban vagy akár a (köz)gazdaságban (értsd: gazdaság vagy gazság), a pénzzel bezárólag.

Az első (fél)kör vertikális, és a Nap, ill. Timon felfelé majd lefelé ívelő fényerejét-gazdagságát, a nap és az év világosabb felét rajzolja ki, ezzel együtt emberek és társadalmi mozgások diagramja is:

„Költő:

Megrajzoltam a trónoló Szerencsét Egy szép domb tetején: lent emberek,

Minden rend és rang, véralkat meg érdem Igyekszik a boldogság ívelő Magasába feltörni, és közöttük,

Kik mind büvölten nézik a királynőt,

Timonról mintázok egy alakot:

Fortuna ivor keze őfelé int;

Egy pillanat: és versenytársai Mind alája kerülnek.

(...)

E perctől kezdve, aki társa volt (Vagy tán különb is nála), mind utána Tódul, nála előszobázik, úgy Sugdos fülébe, mintha gyónna, szent a Kengyelvasa is: mind csak általa Mer lélegezni.

148