Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
Kisérje ő is. Mégse - valamit Rábíztam, tán már kész is. Jöjjetek Sátramba s lássátok, mily nehezen Szálltam én hadba és milyen szelíd Volt minden levelem. No jöjjetek.” (Ötödik felvonás, első szín) Proculeius képviseli Octavius Kleopátra iránt érzett elfojtott agresszív szexualitását. A kriptába való bejutás, ugyanazon az úton, vagyis az ablakon, mint a haldokló Antonius, a sírkamra ajtóreteszének belülről való feltörése, majd az ajtó erőszakos kinyitása, arra való utalás, hogy az Octaviusban lakó Proculeius, ahogy ezt már a háborúkban szokás, megerőszakolja legyőzött ellenségének asszonyát. Shakespeare nem mondja el (direkt), hogy mit bízott Caesar Dolabellára, és azt sem árulja el, hogy honnan kéne egymást ismerniük (Dolabella biztos benne, hogy Kleopátra ismeri): ,f)olabella: De bizonyos, hogy ismersz.” (Ötödik felvonás, második szín) Mégis olyan, mintha a mester Dolabellába költötte volna az Octaviusban lakó Antoniust és az Antoniusban lakó Caesart, mindkettejük gyengédebb, szeretettel telibb, kötődőbb, libidózusabb stb. valóját. Tudjuk, hogy Kleopátra annak idején valamikor két évet töltött Rómában, Julius Caesar udvarában, és nem is annyira szerető, mint inkább a potenciális feleség szerepében tetszeleghetett. Octavius, Julius Caesar (fogadott fia) minden valószínűség szerint találkozhatott Kleopátrával („potenciális fogadott mostohaanyjával”), és azt sem lehet kizárni, hogy őt is, mint még „romlatlan fiút” megigézte a Kleopátrában ott bujkáló szerető, feleség, anya, vagyis a nő három megnyilvánulási formája. Ugyanezeket elmondhatjuk Antoniusról is. (Itt jött létre a „háromszög”.) Innen tehát az ismertség és a rejtett, elfojtott, de most újjáéledt vonzalom, amely nyomokat hagyott Octaviusban és az emberi romlatlanság színeivel festette meg Octavius legbelső évgyűrűit. Kleopátra úgy meséli el Dolabellának álmát Antoniusról, mintha magának (itt és most először a történetben) Antoniusnak vallana szerelmet, és ahogy illik, az álomból Antonius eszményített valója rajzolódik ki. 127
