Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
az egyiptomi halottkultuszt idézi, de a zsidó-keresztény hagyományokra is utal, azon beül is egy kezdetre és egy végre. Igen, a kertről van szó, vagyis Charmianról, aki, mint tudjuk, a jóslat szerint tovább él, mint úrnője. Azt várnánk, hogy Antoniushoz hasonlóan, akinél előbb haltak meg a „szolgák” (alteregók), mint a gazda(szervezet), itt is a „gazdasszony” marad utoljára. Úgy tűnik, hogy Shakespeare-nek nem sikerül rábeszélnie Kleopátrát még egy „paradicsomi” jelenetre, az ószövetségi részt utalásszerűén Charmian nevébe írja: A Karmen jelentése a héberben Kert. A történetet mindenki ismeri: A kígyóba, aki csakis Adám lehetett, ördög bújt, a kígyó meg a (férges) almával Éva szájában kötött ki. Ebből lett két fiúgyermek (Káin és Ábel), kiűzetés, meg halál. Semmi jang-jin, helyette: átkok a kígyóra, az asszonyra, aki fájdalmak közepette szül, és akin férje uralkodik... A darabban az ördögöt, Ádám és Éva istenének ördögét, a paraszt (Szaturnusz) játssza: paraszt: Ne hidd, nem vagyok én olyan együgyü, tudom én, hogy magának az ördögnek sem ízlik az asszonyállat. Tudom, isteneknek való falat az asszony - már ha nem az ördög készítette el. De az már igaz, hogy ezek a fattyú ördögök nagy kárt okoznak az isteneknek az aszszonyokban, mert ha az istenek megteremtenek tíz asszonyt, az ördögök megrontanak belőle ötöt.” (Ötödik [utolsó] felvonás, második [utolsó] szín) Ebből a (gyújtó)pontból, ki tudja hányadszor, újra vissza kell térnünk a darab másik fókuszához, a „jósjelenethez”, hiszen nem tisztáztuk még Charmian férj hezmenetelét Octavius Caesarhoz. Shakespeare-nél megszokhattuk, hogy a jóslatok, főleg ha azt jósok jövendölik, általában beteljesednek. Ezúttal lehet, hogy azzal a bizonyos szabályt erősítő kitétellel van dolgunk. Charmian ugyanis (és így Kleopátra sem) ment férjhez Octaviushoz. Igaz, a jóslatot Charmian magán végezte és nem „szakemberre” bízta, noha a jós ott volt mellette. Az viszont nyilvánvaló, hogy Kleopátra kacérkodott, ha nem is Octaviusszal, de a gondolattal, hogy Antonius (esetleges) bukása esetén, behálózza, immár a negyedik római „hadfit” is Pompeius, Julius Caesar és Antonius után. Ennek a Kleopátránál magától értetődő szán121
