Hagymás István: Shakespeare-látlatok I. (Pilisvörösvár, 2016)
Antonius és Kleopátra
megerősödik bennünk az eddig is meglévő sejtés, hogy mesterünk ezúttal egy nagyon nőies világot teremtett, amely éppen kiemelt fontossága, (a nagybetűs) Jövőt meghatározó volta miatt marad (első látásra) rejtve. Mégis az egész művet maradék nélkül átszövi azokkal a nagyon finom, vékony szálakkal, amelyeket csak „nagyobb nagyítás” után érzékelhetünk, ha jelentőséget tulajdonítunk a nem képbe illő momentumoknak, motívumoknak, vagy, horribile dictu, a darabban nem is szereplő, említésre sem méltatott alaknak. Octavius (ahogy ezt már idéztük) pontos leltárt készített arról, hogy Kleopátra fiai mit is örököltek (Antonius révén) anyjuktól, és név szerint is szó esik az „egyiptomi-római triumvirekről”: Casearionról, Alexanderről és Ptolemaiosról (ő Kleopátra harmadik fia, Ptolemaios Philadelphos). Julius Caesar is (akinek volt egy leánya is: Julia Caesaris), Kleopátra is, Antonius is, de még Octavius is (akinek szinté volt egy Julia Caesaris nevű lánya) is jól tudták, hogy nemcsak egyszerűen trónutódlásról vagy birodalompolitikáról van szó, ha a saját gyermekeik a tét. A „kleopátrai időszakadék”, a nullához közelítő idő, az általános messiásvárás új istent is kihord magából, vagy, ahogy Enobarbus fogalmaz: ,Jsnobarbus: Mindig van idő Arra, amit az idő létrehoz.” (Második felvonás, második szín) Hőseink tehát, amikor utódokat nemzenek, fogannak, szülnek, egyben potenciális új isteneket is teremtenek. A mitikus Antonius és Kleopátra alakja az ősszülőkre, Ádámra és Évára vetíthető, de isten-szülők is gyermekeikben, a Nap-fiúban és a Hold-leányban. Mégis fiúisten született, Augustus császár birodalmában, eldugott helyen, és az sem kizárt, hogy szűznemzéssel teremtődött. Nem is történhetett másképp, ha a bibliai ősszülők (és egyben testvérek) is csak fiú utódokat „hoztak ki magukból”. Éván kívül több nő nem lévén, a kezdeti emberiség vagy Éva és Káin utódjai (az anya egyben feleség, a fiú férj), vagy Éva is rendelkezett a szűznemzés képességével. A Biblia a füge és a kígyó kapcsán ez utóbbit sugallja, mint ahogy Jézust is második Adámnak, a keresztfát második füge(élet)fának. Antonius és Kleopátra törvényes véletlen páratlan 117
