Halász Albert (szerk.): Penavin Olga a Muravidéken (Lendva, 2014)

Papp Árpád: A Muravidék helye Penavin Olga néprajzi opuszában

építészetben. Az adatszolgáltatók jóvoltából a mindennapi élet apróságaira is felfigyeltünk. Gyűltek az adatok a jegyzőfüzetben, a magnetofonszalagokon.« (Penavin O. 2000.133) Ha az emlékező nem is jegyzi le pontosan a gyűjtés(ek) dátumát, a már említett gyűjtési napló tanúsága szerint arra két alkalommal, 1960 augusztusában és 1977 májusában került sor.4 A feldolgozásra, majd újrakiadásra alkalmas két gyűjtés több tekintetben is számot tarthat a szakma (a néprajzosok és a nyelvészek), de a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is. A szakma számára a szinkron- és végsősorban az archív anyag vizsgálata okán legalább annyira, mint az időközben a téma kapcsán felhalmozódott félreértések és félreírások miatt vagy azért, hogy a később maga Penavin Olga által publikálásra érdemesnek tartott mesék, mondák, hiedelmek mellett a ki nem adott gyűjtés szépsége és jelentősége is nyilvánvalóvá váljon.

Az 1960 augusztusában végzett terepmunkát és gyűjtést Penavin Olga egyedül vagy pedig gyűjtőtárssal (Jámbor Lászlóval vagy Sátai Pállal) végezte, míg az 1977 májusában folyó gyűjtésben Láncz Irén és Jung Károly is részt vett, mellettük pedig egy szalagnyi gyűjtés erejéig Szilágyi Anna és Pálfi Margita neve is szerepel a terepen végzett feljegyzések, hanganyag-rögzítések között. Az 1977-es gyűjtés másik jellegzetessége, hogy egyre nagyobb teret kapott benne a néphit-(hiedelemlény)-kutatás is Jung Károly jóvoltából: ebben nem csak a személyes késztetés, de a hetvenes években vidékünket jellemző néphit-kutatás anyaországi és vajdasági gyűjtésének párhuzamait is felfedezhetjük. Az 1960-as gyűjtés célja ’’népnyelvi és folklorisztikai gyűjtés” volt (Penavin Olga 1983. 43.), hogy aztán újból „... évek múltán, mikor ballada- és mesegyűjtés céljából...” visszatérjen a Tanárnő. Csak találgathatjuk, hogy az 1977-es gyűjtésre utalt-e mondatrészével a szerző, vagy valamelyik, általunk nem ismert gyűjtésre. Mindenesetre zavarba ejtő az az adat, amit Dora Emil verses beszámolója katonáskodásáról című tanulmányában közöl: „Az előttünk álló szöveg, Dora Emilnek a saját katonáskodásáról szóló versezete kuriózum. A muravidéki Szentlászló nevű helységben fedeztem fel 1976-ban, amikor a Tanszék hallgatóival népnyelvi gyűjtőúton jártunk a Muravidéken.” (Penavin O. 1983d. 268.)

A két gyűjtés során - legjobb tudomásom és a hozzám eljuttatott hangzóanyag szerint - összesen 38 óra 45 pemyi hangzóanyag feljegy4 Halász Albert Penavin Olga a hatvanas években folyó kutatásait emeli ki, illetve az MNA kutatópontjaként szereplő Kót településen folyót (Halász A. 2003. 132.) Magyar Zoltán ugyancsak erre a gyűjtésre hivatkozik: „A muravidéki folklorisztikai kutatások évtizedekre elveszett fonalát az 1960-as évektől az újvidéki egyetem Penavin Olga által vezetett kutatócsoportja, majd Kerecsényi Edit mint a nagykanizsai múzeum néprajzos munkatársa vette fel (Magyar Z. 2010.21.)

41