Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
Konok ikonok könyve Halász Albert nemrég megjelent I KON OK című verseskötete már címében is jelzi: a költő konokul kitart a tőle megszokott versbeszéd mellett, amelynek kiteljesedésére a debütáló Mosolymorzsák, de még inkább az 1993- ban megjelent cor-kór - kór-kör óta törekszik. A küllemében is vonzó kötetben a költőtől már jól megszokott zsánerű verseket találunk, olyanokat, amelyek elsősorban rövidségükkel, szűkszavúságukkal tüntetnek. A nyelvi játékosság azonban sohasem torkollik öncélú magamutogatásba, hanem szinte minden esetben gazdag jelentés többlettel bővül. A címben szereplő ikon már önmagában is jelentéstöbblettel bír. Az idegen szavak szótárának meghatározása szerint azt a fára vagy fémre festett táblaképet jelöli, melyek a görögkeleti szertartású egyházakban használatosak. Más megközelítésben - a fogalom általános jelentésére összpontosítva - olyan jelként értelmezhető, mely „a jeltárgyat egy külső képszerű viszony alapján“ jelöli meg. Ez azonban így túlságosan is egyszerűnek tűnő magyarázat volna, hiszen a fönti fejtegetéshez vajmi kevés köze van azoknak a „konok“ ikonoknak, amelyek költőnk könyvének a jellegét lennének hivatottak alátámasztani. Erre pedig a költő első - mintegy hangadó - versében többféle magyarázatot kínál fel az olvasónak. A vers-teremtés (sor-teremtés) gyötrelmes mivoltát ebben az ars poetica-szerű versében fogalmazza meg legtisztábban: „van hogy kimaradnak a hangok / néha csak képek / képzelődöm...“ A folyamat ilyetén való meghatározás (képzelődöm) Halász Albert alkotói módszerére, sőt magára a születőre, a kész produktumra is rámutat. Péntek Imre a Mosolymorzsák fülszövegében a formával való játék mellett éppen azokra a „bravúros szövegképekre“ irányítja a figyelmet, amelyek Halász költészetét már a kezdetek óta meghatározzák. A különbözőség, a másság csupán abban nyilvánul meg - amennyiben a kötet „illusztrációit“, azaz ikonokként értelmezett képi oldalát vizsgáljuk -, hogy már ezekre is jellemzőek azok a jel-jeltöbblet értékek, amelyet szignalista lírának keresztelt el a posztmodem irodalomtudomány. Csak emlékeztetőként jegyezzük meg, hogy a szignalista literatúrában (vagy a symposionisták által használt konkrét versben) már pusztán a betű is jelnek számít. A jelek (hangok) kusza összevisszasága, képpé formálása pedig a minimál-jelértéke ellenére is képes ikon értékű jelet szülni. Ilyen ikon-jelnek számít kétségtelenül a kötet megannyi szakrális jellegű, többé-kevésbé elmosódott fényképe (harangláb, templom, korpusz stb.). Más lapra tartozik természetesen az, mennyiben van közük a jobb oldali - s 96
