Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Egy pályamű gyönyörű ráadása (Kercsmár Rózsa elbeszéléseiről)
(MMNÖK) érdekképviseletében is. Talán ennek köszönhető, hogy a Népújságban közölt úti beszámolóin és néhány politikai jellegű, az időszerűséghez kötött cikkén, valamint a Naptárban évenként közzétett írásain kívül átfogóbb írással - egy kivételtől eltekintve - nem jelentkezett. A Hódostól Pincéig címet viselő írásában a szerző a trianoni határ mentén húzódó 30, egykor színmagyar településen „szíves kalauzként“ vezeti végig az olvasót. A szerző Fényes Elek módjára ismerteti meg velünk egy-egy falu legfontosabb adatait: társadalmi, demográfiai és gazdasági jellemzőit, művelődési életét, szakrális emlékeit. A sok szeretettel megírt Hódostól Pincéig - turisztikai vonatkozásain túl a társadalmi-gazdasági és művelődéstörténeti adalékok jóvoltából - így válik rendkívül értékes, amolyan „mindenes“ összefoglalóvá. E hosszabb kitérő után tekintsük át Kercsmár Rózsa szépirodalmi pályájának rövid, de annál mozgalmasabb fejezetét. Még életében megjelent kötetének értékelő méltatása előtt időt kell szakítanunk egy vallomásra. Említettük már, hogy az utóbbi években a közélet szinte minden percét kitöltötte. Ehhez - mivel nem csak holmi utazási és magamutogatási szándékból vállalt tisztséget - a kisebbség iránti elkötelezettség mélyen átélt érzése is párosult nála. A szlovéniai magyarok vezetői közül talán senki sem érezte úgy át a magyarság gondot - már-már lélekig hatoló intenzitással - mint Kercsmár Rózsa. „Nehogy csak ugart hagyjunk magunk után“ - írta egyik meg nem jelent újságcikkében, amelyet — félelmében a felboly dúlt kedélyektől — ő maga vont vissza. A köteteimmé emelt „Kihűlt a ház melege“ novellában is a fönt említett féltő aggodalom hangján beszél. A címben szereplő befejezett állapot intő szózat a muravidéki magyar közösséghez: vigyázzatok, ne hagyjátok kihűlni a ház melegét! Ne hagyjátok meghalni a szépet, kiveszni az emberséget, elveszni gyönyörű anyanyelveteket... Az elbeszélések összefüggő keretét a paraszti világba ágyazott családi idill adja. A több korosztály egymásra utaltságából - középpontban a családapával - pedig olyan erős védőbástya-erődítmény alakul ki körülötte, amely a legváratlanabb és legkilátástalanabb helyzetekben is megvédi a családtagokat. Gyurácz Ferenc recenzens a kötet elbeszéléseiről ezt írja: „Legfőbb tematikai rétegük a hagyományos muravidéki parasztvilág egykori eseményeinek, hangulatának idézése, továbbá a századközép történelmi viharainak (magyar visszacsatolás, orosz okkupáció stb.) tükrözése a muravidéki magyar falu életében. Az írásokon áthúzódó, önéletrajzinak látszó szál sajátos líraiságot kölcsönöz a kis elbeszéléseknek“. Nagy erényük az, hogy a legendáriumi keret sohasem válik annyira a sajátjává, hogy - rálátás hiányában - az elfogultság 88
