Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

"Igét őrizve" a Muravidéken (Szilágyi Domokos költészetének "kisebbségi" vonatkozásai)

„Igét őrizve“ a Muravidéken

(Szilágyi Domokos költészetének „kisebbségi“ vonatkozásai)

A címet magyarázandó egy megjegyzéssel kell kezdenem. A Szilágyi Domokos-i életmű, hála az erdélyi magyar történet és irodalomtörténet-írás fejlettségének, nem utolsósorban az ilyen és ehhez hasonló ösztönzéseknek, összejöveteleknek, irodalomtörténeti-esztétikai vonatkozásaiban mára feltártnak tekinthető. Olyan jeles irodalomtörténészek jóvoltából tekinthető annak, mint Láng Gusztáv, vagy Kántor Lajos, de az anyanemzet sem maradt adós, hiszen Pomogáts Bélától Szakolczay Lajosig több mint 100 recenzió, kritika és tanulmány jelezte már a 80-as években annak az érdeklődésnek az élénkségét, amely a nagyszerű, de „alkotói teljében“, korán elhunyt költő (ha ezt magyar költőről még egyáltalán el kell mondani) „utóéletét“ övezte, és övezi ma is. (Bertha Z. Görömbei A.)

Dolgozatomban inkább egy olyan jelenségről kívánok szólni, mely máig eldöntetlen kérdésnek tűnik, a „népi-városi“ vitához hasonlóan, mert túl a száraz esztétizáláson, morális kérdéseket is fölvet. Ilyen pl. a hagyomány és a hagyomány átöröklődésének a kérdésköre, a népi hagyomány és az avantgárd látszólag mindenféle más, a hagyományt nélkülöző jellege és a teljes szakítás az elődökkel.

Láng Gusztáv nagyszerű, a Szilágyi-életmű hazai befogadását érintő, az értékelés mikéntjére is rámutató, nem egy esetben túlságosan is „beskatulyázásra“ törekvő irodalomkritikáról írja: „A költőket egy időben - s épp Szilágyi Domokos alkotóvá érése idején - divat volt aszerint osztályozni, hogy tisztelik-e vagy tagadják a hagyományt. Ennek megfelelően voltak maradiak vagy modemek, illetve „gyökeresek“ vagy kozmopoliták, attól függően, hogy az osztályozó kritikus melyik táborhoz tartozónak vallotta magát. „Szilágyi Domokos verseinek „ironikus tartózkodásából“ a korabeli kritika „a tehetség magavédő különcségét“ olvasta ki, holott „költészete hagyománykereső volt a kezdetektől“. Az „eltévelyedés“ okát Láng a formabontó szerkesztéssel és a „külsőségek“ figyelem elterelő hatásával magyarázza. A szűklátókörüség okait kutatva, a tartalmi oldalt erősítendő, a vendégszövegek és idézetek információ töltetének, új összefüggéseinek feltárása fölött elsiklott a kritikusi figyelem, vagy nem tekintette feladatának.

Ugyanakkor védelmébe veszi a költőt azon kritikusaitól, akik a költő pályakezdő korszakát a „kétely nélküli hit“ korszakának nevezik, magyarán, hogy az ötvenes évek végén a szocialista ideológia szolgálatába állította líráját.

83