Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

"Forog a rabkerék újra, újra…" (Vlaj Lajos rabverseinek motívumvilága)

Vlaj születésének 80. évfordulójára megjelentetett füzetben Varga Sándor is csatlakozik a fenti szemlélethez: „A muravidéki magyaroknak (azzal) tisztában kell lenniük azzal, hogy Vlaj Lajos mint politikus, kommunista és az ő politikai tevékenysége a muravidéki magyarok számára sokkal jelentősebb, mint a költői munkája és elsősorban őt így kell számon tartanunk, csak másodsorban mint költőt. Az ő személyének így kell élni az emlékeinkben.“ (Varga: 1984.93) A kizárólagosságot sem nélkülöző hangnem annyival is érthetetlenebb, mivel néhány oldallal korábban a szerző arról ír, hogy nagybetegen is újabb verseinek kiadásáról beszélt.

Ezek után nézzük a Versek kötetet. Ez mai mércével mérve is olyan verset tartalmaz, melyek kiállták az idő és a feledésbe veszés próbáját. Ismerve a poszthumusz Szelíd intés kötetet az embernek olyan érzése támad, mintha egy válogatott verseket tartalmazó kötetben lapozgatna. Annál is inkább, hiszen a 40-es évek végével a költői életpálya befejezettnek tekinthető. Csupán néhány szlovén kortárs költő művének fordítása és néhány kevésbé sikerült Adyt és Illyést megidéző verssel bővülhetett a háború utáni termés. Ez utóbbiban ugyanis jóval nagyobb a versek színvonalbeli ingadozása, a versek kötet szerkesztője ugyanis 75-80 vers közül válogatta a ki az első anyagául szolgáló 40-et. A szigorúnak is tekinthető válogatásnál a „bátorításul“ szolgltak a már folyóiratban megjelent versei. (Ezek megjelenési helyét és évszámát is ott találjuk a tártál ommutatóban.)

A kötet végén, amolyan „szíves“ ajánlóként Vanek Šiftar, történész és szociológus, Vlaj másik elvtársa, a baloldali mozgalom másik meghatározó alakja a kiadvány irodalmi-esztétikai vonatkozásait lett volna hivatott elvégezni. De a dolog ismét csak a balul sült el. Ebben olvassuk: „Amikor a magyar megszállók elkezdték a letartóztatásokat, Vlajt az elsők között fogták el. Attól a naptól, amikor megírta első versét, ahogy Vlaj mindig megtalálta a munkásemberhez vezető utat és a munkásember megértését (értsd, velük a közös hangot, befogadását stb.) úgyszintén versei is nagy örömet fognak kelteni a Prekmurjében élő magyarság köreiben, annak ellenére, hogy talán néhány bíráló megjegyzés is elhangzik majd a tartalomról és a formáról is.“

Kranjec is, Šiftar is az agitpropos költészet nyomait hiányolja Vlaj költészetében, a zsdanovi esztétika követelményeit, melynek lényege: olyan érthető, hazai szerzőtől származó alkotásokra van szükség, amelyekből a munkásotthonok falán, a május elsejei felvonulások transzparensein is lehet idézni. Magyarán, aminek üzenetét még az is érti, aki soha könyvet sem vett a kezébe.

78