Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

"Forog a rabkerék újra, újra…" (Vlaj Lajos rabverseinek motívumvilága)

„Forog a rabkerék újra, újra...“

(Vlaj Lajos rabverseinek motívum világa)

Vlaj Lajost, a muravidéki magyar irodalom megalapozójaként tartja számon a hazai irodalomtörténet-írás részeként megvalósuló irodalom kritika. A hazai alatt a délszláv, a 90-es évektől délvidékinek is nevezett irodalomtörténetet értjük. A költő poszthumusz kötetétől eltelt 35 esztendő alatt határon túli méltatója alig akadt, vagy ha akadt is, az csak ritkán haladta túl a recenzióírást. E sorok írójának a nyolcvanas évek elején közzétett, a korabeli sajtóban „kismonográfiának“ minősített hosszabb tanulmánya sem segített azon, hogy az irodalmi közvélemény jobban megismerje a 60-as és 70-es években „munkásköltészet“ titulussal ellátott vlaji életművet. (Bence: 1983) Korai elhallgatása pedig arra a sok esetben még ma is hangoztatott kritikának szolgált alapjául, hogy ő maga sem vette komolyan a költői szerepkört, hogy csak úgy alkalomadtán írt verset, ahogy első kötetének előszavában a mozgalmi író- és pályatárs, Miško Kranjec írja.

Mára azonban már bizonyossá vált, hogy az 1961-ben, 300 példányban napvilágot látott kötet a muravidéki magyar irodalom újabb, 20. századi korszaka nyitányának tekinthető. Olyan viszonyítási pontnak, mely időben előre, de visszafelé is távlatokat nyit a kritikusi szemlélődés számára. Az irodalom konstituálódási folyamatában az ilyen műveknek - tekintet nélkül, hogy remekművekről van-e szó vagy sem - fontos szerep jut. Vlaj Lajos kötete sem volt remekmű, de olyan folyamatokat indított el, olyan lehetőségeknek nyitva teret, amellyel a hagyomány nélküliségre kárhoztatott vidék téves és lehúzó szemléletét előremutató, a hagyományoktól némileg elrugaszkodó, az irodalmi progresszió felé mutató szemlélettel segített felcserélni.

De térjünk vissza a Versek kötet előszavához, amelynek „aránytévesztése“ több olyan jelenségre is ráirányítja a figyelmünket, amelyek a tragikus sorsú költő iránti igények és az őt körülvevő sivár, szinte parlagi (szellemtelen) létezés között fönnállnak.

Miško Kranjec, a muravidéki szlovén irodalom megbecsült alakja, szinte egész életét, sőt életművét is kitöltötte a mozgalmi tevékenység. A Ljudska pravica szerkesztőjeként pedig az egész szlovén, akkor még illegalitásban működő baloldali sajtónak is fontos orgánuma lett. A katolikus Novice mellett, melyet a cserencsóci Klekl József írt és szerkesztett, nagy szerepe volt abban is, hogy a forradalmi időszak után a Murán inneni rész a délszláv állam (SzHSz) állam részévé vált. A szlovén író - később főleg regényíró és novel-76