Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)

Nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi irodalom (Az irodalmi egység kérdéséhez)

Az eddigiekből is kiderül, hogy a fogalmi tisztázatlanság miatt a magyar irodalomtörténet-írásban a rendszerváltást követő fél évtized alatt sem sikerült tisztázni a nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi kategóriákat, ha úgy tetszik kulcsfogalmakat, melyek a múltban nemegyszer a burkolatlan manipuláció eszközeiként jelentek meg a tudományág minden területén. E sorok írója - aki ugyancsak kisebbségi - több szempontból is a kisebbségi jelző mellett foglal állást. Indoklásul álljon itt e rövid megjegyzés.

Az időközben szilánkjaira hullott délszláv államban, a volt Jugoszláviában ugyanis Romániához hasonlóan a kisebbségi jogok messzemenő hangoztatása céljából a politikai boszorkánykonyha szakácsai kitalálták a nemzetiségi kategóriát, mondván: a kisebbségi kategória nem takarja a valóságot, hisz a volt szocialista, el nem kötelezett államban főleg az 1974-es új Alkotmányban ténylegesen is szerepeltek a legalapvetőbb egyéni és kollektív jogok az etnikumoknak is. Itt jegyezzük meg, hogy a ma oly sok problémát és felháborodást kiváltó autonómia kifejezés is - rövid időre bár - élő valóságnak számított a volt Jugoszláviában. Vajdaság és Koszovó a Szerb Szocialista Köztársaság részeként viszonylagos autonómiát élvezett. Különösen a Szlovén Szocialista Köztársaság Alkotmánya volt élenjáró ilyen tekintetben. Tehát politikai-irodalompolitikai szempontból marasztalható el ez a kifejezés, hiszen már nyilvánvalóvá vált (különösen az utóbbi években történt rendszerváltások nyomán), hogy a Magyarország határain kívül élő magyarság sehol sem élvezett teljes értékű kulturális autonómiát (politikait pedig még kevésbé). A nemzetiségi kategóriát ugyanis a kelet-közép-európai hivatalos jogi és társadalomtudományi gondolkodás alakította ki, és a szovjet nemzeti ideológia tételeire épül.

Irodalmi szempontból természetesen mást jelent a nemzetiségi irodalom fogalma. Szeli István, a vajdasági magyar irodalom doyenje, aki a nemzetikisebbségi és nemzetiségi irodalom viszonylataiban többször is foglalkozott a kérdéssel, úgy látja, hogy a nemzetiségi irodalmak egy „nemzetiségi társadalom autochton kultúra megteremtésére irányuló szervezett munkája“, bár hosszabb - A kisebbségi irodalom átfej lődése nemzetiségi irodalommá című - tanulmányának záróakkordjaként bevallja: „egy rendkívül összetett, mindig más-más orcával felénk forduló kérdéskör, mint ahogyan maga a nemzetiségi irodalom is szinte napról napra módosuló fogalom: alakulás nem pedig alakulat.“ 3.)

62