Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
A szlovéniai magyarság
5. Kisebbségi különjogok 5.1. Általános megjegyzés Említettük már, hogy a magyarság önszerveződése nagy késéssel ugyan, de a hatvanas évek közepétől mégiscsak elkezdődött. Ebben kétségtelenül nagy szerepe volt annak a konjunktúrának, amely az említett időszakban nemcsak Jugoszláviában, hanem szinte egész Európában, így a keleti blokk államaiban is éreztette hatását. (A „Prágai Tavasz“ utóhatása a délszláv állam tagköztársaságaiban, előbb Szlovéniában, majd Horvátországban is erős politikai hullámverést okozott.) Ennek egyik legkézzelfoghatóbb eredménye a példaértékűnek tartott, a kisebbségi jogok tekintetében némely esetben sokáig az európai normákon is túltevő Alkotmány. 5.2. Az 1974-es Alkotmány Hogy kisebbségi szempontból miben különbözött az 1974-es Alkotmány az addigiaktól? Elsősorban abban, hogy már az alapelvekben a szlovén „állam“ területén élő magyar és olasz őshonos kisebbségeket államalkotó tényezőként határozta meg. Ezen kívül már ebben megfogalmazást nyert az olasz és a magyar nemzetiségű „dolgozók és polgárok“ egyenrangú joggyakorlása mellett a nemzeti kisebbségek különjogokkal való felruházása.17 Az Alkotmánynak az állampolgári szabadságság-jogokról és kötelességekről szóló általános rendelkezéseket tartalmazó fejezetében esik bővebben is szó a „nemzetiségi“ különjogokról. A 250. szakasz a két kisebbség szabad nyelvhasználatának, saját (kulturális) szervezetek alapításának és a nemzetiségi szimbólumok használatának jogát tartalmazza. A nemzetiségi területen (értsd: kétnyelvű terület vagy nemzetiségileg vegyesen lakott terület) a magyar és az olasz egyenlő a szlovénnel. A nyelvi egyenjogúság és az anyanyelvi nevelés tekintetében az alkotmány többféle lehetőséget is fölcsillantott, ezeket törvénnyel kívánták szentesíteni. Az alternatívák között az óvodai és az iskolai kétnyelvű oktatás csak mint lehetséges változat szerepel, azzal a kiegészítéssel, hogy a szlovén, illetve a magyar nyelv kötelező tantárgyként szerepel a nemzetiségiek iskoláiban, nevelő-óvó intézeteiben és fordítva. A szlovén iskolákban ugyanis kötelező a magyar nyelv. Érdekessége ennek a fejezetnek az, hogy ez utóbbi kiegészítésben az olasz kisebbségi iskola már nem is szerepel. (Az olasz kisebbségiek által lakott Tengermelléken ugyanis továbbra is kitartottak az egynyelvű olasz iskolák mellett.) Az említett szakasz a nevelési-oktatási kötelezettségvállalás mellett a kisebbségi sajtó és a nyilvános tájékoztatás, valamint a könyvkiadás és a művelődési tevékenység más formáinak és a szakkáderképzésnek a támo-21
