Bence Lajos: Identitás és entitás - Pannon tükör könyvek (Zalaegerszeg - Lendva, 2005)
Konok ikonok könyve (Halász Albert verseiről)
gyobb kölcsönös áramlását tette lehetővé. Ez az állapot azonban nem nyitotta meg azokat a csatornákat, amelyek az egymás mellett élő kultúrák esetében elengedhetetlenül fontosak. Az irodalom mint a kultúrák közötti érintkezés és párbeszéd legfontosabb eszköze, az államok és ideológiák feletti tudatállapot, sajnos az elmúlt hét-nyolc éves időszakban nem érezte szükségét e fontos feladat még részbeni teljesítésének sem. A fent elmondottakból sajátosan ellentmondásos állapot érzékelhető. A szinte teljesnek mondható határzár idején (a 60-as évek elején) majdhogynem példás együttműködés, szellemi ki- és beáramlás valósult meg. A szabadabb szelekkel azonban a kialakult régi kapcsolatok is fellazultak, nem egy esetben megszűntek. Lukács István, a szlovénmagyar szellemi kapcsolatok kitűnő ismerője és kutatója megjegyzi: az irodalmak és kultúrák közötti folyamatok vizsgálatakor gyakran megfeledkezünk arról, hogy e szellemi mozgások mögött írók és művészek, a kultúra irányítói, emberek állnak. Nélkülük szellemi kapcsolatokról és kölcsönhatásokról alig beszélhetünk. Magyar-szlovén kapcsolatként néhány példa értékű párost is említ. Pl. a századelőn ilyen szellemi „kapocsnak“, a két kultúra közötti magányos közvetítőnek Ivan Pregelj és Asbóth Oszkár számított. A 30-as években Pável Ágoston vagy szlovén nevén Avgust Pavel, muravidéki származású lévén több gyümölcsöző kapcsolatot is elindított. A II. világháború után pedig - a hidegháborús viszony ellenére - folytatódott a szlovén-magyar kultúrküldetés. Ekkor, de főleg a hatvanas évek elején Štefan Barbarič vállalt mindmáig figyelemre méltó szerepet a két nép kulturális kapcsolat felvételében, az egymás iránti bizalom erősítésében. A határon túli partner ekkor a szlovén népet jól ismerő Illyés Gyula volt, illetve az Erdélyből áttelepült Tamási Áron. A 70-es és 80-as években a Pomurska založba könyvkiadó és annak agilis szerkesztője, Jožef Hradil egyengette a szlovén-magyar kapcsolatok útját. Az említett könyvkiadó a 60-as években 12, a 70-es években pedig 20 magyar szerző művét adta ki szlovén fordításban, a 80-as években sajnos itt is visszaesés tapasztalható a korábbi állapotokhoz képest. Ady, Radnóti és Weöres válogatott verseit tartalmazó kötetein kívül Komád György politikai tárgyú esszékötete, valamint Esterházy Péter A szív segédigéi című regénye jelent meg szlovén nyelven. (Lukács I. Tiszatáj, 1992/10.) A Pomurska založba és a budapesti Európa könyvkiadó szoros együttműködése alakul ki, ez utóbbi Magyarország legnagyobb kiadóvállalatának számított, kiterjedt terjesztési hálózattal. A két kiadóház gyümölcsöző kapcsolatának eredményeként közös műveket is megjelentettek, így például a magyar irodalmi közvélemény és az olvasók kezébe ily módon jutottak el Miško Kranjec, France Bevk, France Prešeren, Fran Levstik, Ivan Cankar müvei. A szlovén 114
