Car, Evgen: Színes paraszt. Elégia (Lendva, 2003)

Cár Evgen (Jenő) elégiája vallomás a szülő' földnek, az anyanyelvnek, a felnevelő szülői háznak, s vele párhuzamosan a letűnt paraszti világnak, az ősöknek, a szőlőhegynek és a dobronaki rögnek. A sikeres színész, aki évtizedek óta a szlovén főváros talán legjobb színházának (Lj. Drama) a tagja, tá' vol él rajongásig szeretett szülőföldjétől, a természet tes nyelvi közegtől, a színészi pálya kötöttségei mi' att csak ritkán adódik alkalma hazajönni Dobronakra. Ezek az alkalmak mindig ünnepnek számítanak: újra összejönnek az egyre fogyatkozó gyermekkori játszótársak, jóbarátok, hegyi szomszé' dók, művészbarátok. S ilyenkor majdnem minden ugyanolyan, mint régen.

A színésznek a kenyere a nyelv, a fellépés, a kiállás, a közlés. Ezt a színész'író is jól tudja. Első próbálko' zásával, a Poreduš János történetével nemcsak a Muravidéken, de az egész országban is osztatlan si' kert aratott. Talán ez adta az ötletet ahhoz, hogy a hazai magyar tájnyelv még élő, de már kiveszőfélben lévő elemeinek felszínre hozásával, e kiapadhatatlan nyelvi kincsesláda felnyitásával a népszerű figura “ki' bújjon a bőréből”, s immár első személyben szólaljon meg, “színes parasztként”, ahogy önmagát nevezi, anyanyelvén, magyarul.

Bence Lajos, recenzens