Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)
A szegények boldogsága
A SZEGÉNYEK BOLDOGSÁGA A konyhában kegyetlen meleg volt, mert az édesanya tüzet rakott a kemencében. Ezúttal nem a kenyérsütéshez, hanem azért, hogy az ura reumáját gyógyítsák. A fiatalember ugyanis már hónapok óta az ágyat nyomta, a fogát csikorgatta, és egyre hajtogatta, hogy a legszívesebben megölné magát. Csak terhére van a családjának. Az asszony a parazsat a vödörbe söpörte a hányóval, majd kipemetezte a kukoricaháncsból készült pemetezővel, amit előzőleg vízbe mártott. Ettől hatalmas gőz keletkezett. A nagy “stokedlit” a kemence elé tették, és a deszka egyik végét erre, a másikat mélyen a kemence szájába helyezték. Több zoknit húztak a beteg lábára, jól felöltöztették, és óvatosan derékig beemelték a kemencébe. A felesége vászontörölközővel szorgalmasan törölgette az ura arcáról csurgó vizet, közben vízzel itatta a szomjazót. Csendesen beszélgettek. Jóska, a szomszéd megjegyezte:- Ilyen gyógyításról még nem hallottam. A beteg a kegyetlen forróságot tűrve, csendesen mondta:- Ezt még megpróbálom. Ez az utolsó reményem, hiszen sem az injekció, sem a toplica nem segített. A boltos zsidó ittjártakor javasolta ezt a gyógymódot. 56
