Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Karikás aranyfüggő

tudtok megélni.- Majd lesz valahogy - mondta elgondolkozva az apám. Egyik este végigölelgetett bennünket, és eltűnt. Én erre jól emlékszem, mert már négyéves voltam. Anyám napokig kisírt szemmel járkált. Többen Ausztrián keresztül elszöktek Amerikába. Apám is köztük volt. Mi négyen itthon maradtunk. Anyám eljárt napszámba, mert Amerikából nagy ritkán csak levelet kaptunk. Jó gyerekek voltunk, már iskolába is jártunk. A Jóskával nagyon jól tanultunk. Lentibe jártunk iskolába. A tanítónőnek én voltam a bevásárlója, meg a rosszabb tanulókat tanítottam is. A tanítónő többször mondta, hogy tanítónak kellene tanulnom. Ábrándoztam is, hogy milyen jó lenne, ha továbbtanulhatnék, de ez csak álom maradt.

Az első világháború befejeztével anyám úgy döntött, hogy velünk, gyerekekkel áttelepszik Jugoszláviába, Petesházára, mert ott éltek a szülei és az összes rokonsága. Az iskola melletti zsindelyes bérházba költöztünk. Az anyám testvére, a Péter, aki szintén Amerikában dolgozott, a közelünkben építtetett egy takaros házat. O kint maradt Amerikában, ezért anyám másik testvére, a Mári nénénk lakott benne a családjával. Anyám itt is eljárt napszámba, mi, gyerekek egymásra vigyáztunk. Később már én is napszámos lettem. Szőlőt kapáltam a Lendvahegyen, az Uraságiban. A dolgos, tisztességes anyámmal szerényen, de szépen éltünk. Villámcsapásként sújtott

49