Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)

Itt voltak az oroszok

a tivornya befejeztével ezen visznek el bennünket. Közben a lakásba tódult katonák nemcsak itták, hanem ügy öntözték a bort, hogy a konyha már úszott. A szobában kinyitották a szekrény ajtaját, és oda pisáltak. Daloltak, szórakoztak, apámat is kínálták, de amíg nem kényszerítették, ő elutasította az italt. Az ölébe vette az öcsémet, engem pedig szorosan magához ölelt, és kétségbeesve figyelte a fejleményeket. Közben csendesen megbeszéltek valamit édesanyámmal. Neki egy óvatlan pillanatban sikerült kiszöknie a lakásból. Talán egy vagy másfél óra elteltével, amikor az oroszok már holtrészegek voltak, puskás emberek jöttek be a házba. Az egyikük erélyes hangon követelte, hogy azonnal hagyják el a házunkat. Még csak tiltakozni sem próbáltak. Otthagyták a bort is a hordóval együtt. A teherautóval kijártak az udvarból.

Amikor már tiszta volt a levegő, akkor megjelent egy kormos, öregasszony-ruhába öltözött valaki. Az édesanyám volt. Apámmal hálálkodtak a puskás embereknek. A szomszédék is átjöttek. Anyámból felszakadt a kétségbeesés. Egyszerre sírt és nevetett. Elmesélte, hogyan öltözött fel a szomszédéknál, és a kertek alatt lopva miként jutott el Felsőlakosba a Királyékhoz, ahol a partizánok székhelye volt. Ok voltak a rendfenntartók, és tőlük tartottak az oroszok. Ki tudja, hol leltük volna halálunkat, ha ők nem lettek volna.

47