Kercsmár Rózsa: Kihűlt a ház melege (Lendva - Győr, 1996)
Az öntudat edződése
hákat. A toll szállt mindenfelé. Édesanyám jajveszékelt:- Miért teszik ezt? A gúnyos válasz:- Keressük a fatelepről ellopott gépszíjakat.- Az én uram nem vitt el semmit, arra mérget vehetnek - mondta zokogva. - Szegény, de becsületes család vagyunk. Maguk meg úgy bánnak velünk, mint a tolvajokkal. A csendőrök egyike a falhoz lökte édesanyámat. Tele volt a szívünk szomorúsággal. Pár nap múlva meggyötörtén, megkínzottan hazajött édesapám. Kiderült az ártatlansága. Viszont a lelkűnkben megmaradt a keserűség, amit azok okoztak, akiket oly nagy szeretettel vártunk. A négy háborús év sok keserves napja között a szépek fényes csillagként ragyognak. Felejthetetlen élmény, ahogyan édesanyám varrta a díszmagyar ruhámat. A fehér szoknya aljára felkerült a nemzeti szalag. Gyönyörű volt az otthon készített párta, a zsinóros, piros mellény, a zöld kötény. Sokat szavaltam az iskolában. Székre állítottak, mert kicsi voltam. 14