Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Tizedik levél: Édesanyád ajánlotta
Kedves Anna! Édesanyád ajánlotta a következőt egyszer, régen, ott a Diószegi utcában, amikor együtt laktunk. Mondta, amint majd egyre idősebb leszel, úgy lesznek számodra egyre fontosabbak a barátnők. Bármennyire is szereted a férjedet és gyermekeidet, a barátnőidre mindig szükséged lesz... Ne halogasd, hogy találkozzál velük és együtt elmenjetek valahová... Szánj rájuk időt, és mindig emlékezzél meg róluk. Ok nem csupán a barátaid. Egyszerre a testvéreid és leányaid is - mondta anyád. Milyen furcsa tanács. Hisz akkoriban nem mentem még férjhez. Ma már férjes asszony vagyok, nem pedig kislány, akinek a barátnői a legfontosabbak. Aztán, ahogy teltek az évek, és megszületettek a fiaim, egyre inkább megértettem, miről is beszélt az anyád. Az idő múlik... Az élet megy tovább... A távolságok elválasztanak... A szerelem fellángol... aztán pislákolni kezd... A szívek meg összetörnek... A férjek elvannak otthon valahol... Más esetben a házasságnak a bíróság vet véget... A szeretők jönnek és mennek... A férfiak megígérik, hogy majd felhívnak, aztán várhatod... A munka is örökké változó... Eltávozik mellőlünk anyánk és apánk... Elköltöznek a szomszédok... De a barátnők megmaradnak... Mindaddig, míg akarjuk, ott vannak nekünk... Mindegy, hogy hány év telt el, és hány kilométerre nőtt a távolság... Egy barátnő soha nem lehet elérhetetlen messzeségben a számunkra, ha szükségünk van rá... Részese az életünknek, közelről vagy távolról... Tehát hamarosan Budapestre utazom, hogy megbeszélhessem veled mindezt négyszemközt is. És meg kell beszélnünk még a tartozásomat is. Üdvözletekkel, Júlia Lendváról 75
