Zágorec-Csuka Judit: A fény győzelme (Pilisvörösvár, 2015)
Kilencedik levél: Az energiamegmaradás törvénye szerint
lemben: „Széchenyi István lehajolt a Duna partján, hogy megkösse a futóhomokot, az ezer éve mindig elfutó arany fövény es magyar homokot, letette a Tudós Társaság alapkövét. Legyen hova behordani elhagyott tarlókról a veszendő szókincs kalászait, a honi nyelv és nemzeti tudás szétszórt terméseit. Ez volt a gondolat, ez volt a tett. És mialatt ő maga beszédeiben és írásaiban küzdve három idegen nyelvet is hívott segítségül, kiküldte a szedegetőket, siessenek, gyűjtsenek, mentsenek, mielőtt visszahozhatatlanul örökre elfújja szél, betemeti a por az ősmagyar szavak melódiáit. Pedig ilyen szelek jártak, ilyen halálos por temetett akkor mindent, ami még magyar volt.” Széchenyi István és Tormay Cécile is megerősítettek valahonnan az irodalom és a történelem egéből. Elindultam az autósztrádán hazafelé, abban a tudatban, hogy jó úton vagyok. Add Istenem, hogy ne maradjak egyedül ezen az úton! Ölellek, csókollak, Júlia Lendváról 71
